Már korán reggel kopogtak az esőcseppek a sátramon, megérkezett a hidegfront :-( Úgy döntöttem, inkább várok, nem volt kedvem esőben sátrat bontani. Jól tettem, ugyanis 10 körül elvonultak a felhők, kisütött a nap :-) Zug felé vettem az irányt, kempingre (= áramra) vadászva.. Találtam is egyet a város szélén, kitámasztottam a bicajt, és beosontam... majd egy éles kanyarral bevetődtem a fürdőszobába :D gyorsan rádugtam a mobilt a konnektorra, közben pedig zuhanyoztam egy jót. Ezután blogot írtam, majd bő egy óra múlva távoztam a kempingből :-) Zürich felé tekertem, majd két banán és egy kóla, no meg egy kis mászás után átbuktam a dombon. A Zürich melletti tónál kelet felé fordultam Walensee irányába. Eközben megint sűrű, sötét felhők gyülekeztek a hátam mögött, nem sok jót kecsegtetve..Kicsivel a tó vége előtt rámszakadt az ég, gyorsan be is húzódtam egy kapualjba, és kihasználva az alkalmat, ettem egy jót.
Kb. este 5 óra lehetett, amikor a vízállo felszerelésemet felöltve, csepergő esőben folytattam az utat. Nagyon bele kellett húzni, mivel még 80 km hátra volt ekkor, veszélybe került a 0:16-os feldkirch-i vonat elérése. Este 6 körül már elég sötét kerekedett, elsősorban a zord felhőknek köszönhetően.. Walensee előtt zavaros útkereszteződések jöttek, a térkép pedig nem volt elég részletes, így gps nélkül nem tudtam pontosan, merre kell menni. Niederurnen szélén megálltam vizet vételezni.. az utat szemléve meglehetősen magas emelkedők várakoztak a folytatásra. Egyszer csak odajött hozzám egy ősz szakállas, bortól kicsit mámoros, de jókedvű bácsi. Németül kezdett el faggatni, hogy honnan jöttem, merre tartok. Kaptam egy kis útbaigazítást is, még jó, hogy tudok németül :-) Hasznos tudás ez ilyen kis eldugott svájci falvakban, mint amilyen Niederurnen is.. A kedves bácsi elmondta, hogy, ha legurulok Weesenig, akkor onnan jobbra lesz egy bicikliút, ami szinte sík terepen visz végig a tóparton. Különben 1200-1300 méterekre kellene felmászni. Cserébe én is eldaloltam neki, hogy milyen kalandos utakon jutottam el Firenzétől idáig, majd megköszönve a segítséget, lerongyoltam a lejtőn. Tényleg ott várt a kerékpárút (9-es számú), 35 km Sargans városáig, ahol megáll a vonatom Feldkirch előtt. Úgy döntöttem, hogy csak addig megyek, mivel sötétedett, és elég komoly esőfelhők gyülekeztek megint keleten, pont ahova tartottam.. Feldkirch elérése időben kockázatos lett volna, és az időjárás sem kedvezett. Rátértem tehát a bringaútra, ami zseniális volt, mindenfelé elvitt a tó (Wallensee) partján: be az erdőbe, fel a sziklák közé, le a partra, át a roskadozó fahídon, be az 1 km hosszú barlangos(!!!) alagútba, ez utóbbi nagyon izgalmas volt.
Bent nagy köd terjengett, lámpák 5 méterenként mutatták az irányt.. Össze vissza kanyarodva vezetett az alagút, ami hol kibukott, hol bebukott a sziklák közé.. Olyan élmény volt ez a bicikliút, mintha valami kalandparkban lettem volna :D Közben csendes homály ült a tóra, a felhők mozdulatlanul, lesben állva takarták a magas sziklákat, melyek körülvették a vidéket. Már csak 10 km várt Sargansig, amikor is besötétedett, és csöpörögni kezdett az eső, pattogtak a vízcseppek a szemüvegemen. Az utolsó kilométereket még alaposan meghúztam, és végül a célba érés örömével este 9 körül gurultam be a városba, majd a pályaudvarra. Valamivel több, mint 2 órám volt szétszedni a járgányt, átöltözni, vásárolni, előkészülni a 14 órás vonatozásra a Wiener Walzer fedélzetén egészen Budapestig. 23:37-kor kigyúltak a távolban a mozdony vakító fényei, majd pár másodperc múlva hangos csikorgással süvített be a vonatom a 4-es vágányra, ahol véget ért a nagy kaland....
...legalábbis erre az évre. ;)
114 km
5 óra 45 perc
átlag: 19,6 km/h
max: 52,7 km/h
