2011. dec. 28.

Útvonalterv 2012

  • Táv: 1328km 
  • Érintett országok: Ausztria, Olaszország, Svájc
  • 1000 méter feletti hágók száma: 16 db
  • Szintemelkedés: 22502 m
  • Időtartam: 17 nap (2012.08)

    (Budapest - Bécs - Linz - Wels), Attersee, Mondsee, Salzburg, Hintersee, Hirschbichl-hágó (1183m), Zell am See, Grossglockner-hágóút: Fuscher Törl (2428m), Hochtor (2504m), Iselsberg-hágó (1209m), Lienz, Dobbiaco-nyereg (1219m), Bolzano, Merano, Resia-hágó (1520m), St.Moritz, Julier-hágó (2284m), Chur,  Oberalp-hágó (2044m), Furka-hágó (2436m), Grimsel-hágó (2165m), Grimselsee, Grosse Scheidegg (1961m), Grindelwald, Männlichen (2343m), Kleine Scheidegg (2061m), Jungfraujoch (3471m), Lauterbrunnen, Interlaken, Brienzersee, Brünig-hágó (1008m), Lungern, Bürgenstock (1128m), Küssnacht, Zug, Zürich, Walensee, Sargans, Vaduz, St. Gallen, Bodensee, Bregenz ( - Bécs - Budapest)





    2011. aug. 14.

    Útvonal és statisztika - 2011

    Véget ért tehát a nagy kaland :-) Köszi Mindenkinek a szurkolást, a lájkokat, és a több mint 1000 oldalletöltést 2 hét alatt :-) A lenti térképen (kattints a nagyobb felbontásért) láthatod, hogy pontosan merre kalandoztam, felejthetetlen élmény marad. A képekkel hamarosan (még idén :D) jelentkezem. Addig is az útvonal alatt egy kis statisztika azoknak, akik inkább a számokat kedvelik.. :)

    Statisztika

    • 1295 km
    • 15 nap, 74 óra
    • átlag 17,5 km/óra
    • max. 61,7 km/óra
    • átlag 86,3 km/nap
    • max. 137 km/nap
    • min.  47 km/nap
    • 16455 m szintemelkedés
    • 17380 m szintcsökkenés
    • max. 2770 m magasság
    • min. 1 m magasság :-)

    2011. aug. 9.

    15. nap: Zug - Walenstadt - Sargans (- Feldkirch)

    Már korán reggel kopogtak az esőcseppek a sátramon, megérkezett a hidegfront :-( Úgy döntöttem, inkább várok, nem volt kedvem esőben sátrat bontani. Jól tettem, ugyanis 10 körül elvonultak a felhők, kisütött a nap :-) Zug felé vettem az irányt, kempingre (= áramra) vadászva.. Találtam is egyet a város szélén, kitámasztottam a bicajt, és beosontam... majd egy éles kanyarral bevetődtem a fürdőszobába :D gyorsan rádugtam a mobilt a konnektorra, közben pedig zuhanyoztam egy jót. Ezután blogot írtam, majd bő egy óra múlva távoztam a kempingből :-) Zürich felé tekertem, majd két banán és egy kóla, no meg egy kis mászás után átbuktam a dombon. A Zürich melletti tónál kelet felé fordultam Walensee irányába. Eközben megint sűrű, sötét felhők gyülekeztek a hátam mögött, nem sok jót kecsegtetve..Kicsivel a tó vége előtt rámszakadt az ég, gyorsan be is húzódtam egy kapualjba, és kihasználva az alkalmat, ettem egy jót. 
    Kb. este 5 óra lehetett, amikor a vízállo felszerelésemet felöltve, csepergő esőben folytattam az utat. Nagyon bele kellett húzni, mivel még 80 km hátra volt ekkor, veszélybe került a 0:16-os feldkirch-i vonat elérése. Este 6 körül már elég sötét kerekedett, elsősorban a zord felhőknek köszönhetően.. Walensee előtt zavaros útkereszteződések jöttek, a térkép pedig nem volt elég részletes, így gps nélkül nem tudtam pontosan, merre kell menni. Niederurnen szélén megálltam vizet vételezni.. az utat szemléve meglehetősen magas emelkedők várakoztak a folytatásra. Egyszer csak odajött hozzám egy ősz szakállas, bortól kicsit mámoros, de jókedvű bácsi. Németül kezdett el faggatni, hogy honnan jöttem, merre tartok. Kaptam egy kis útbaigazítást is, még jó, hogy tudok németül :-) Hasznos tudás ez ilyen kis eldugott svájci falvakban, mint amilyen Niederurnen is.. A kedves bácsi elmondta, hogy, ha legurulok Weesenig, akkor onnan jobbra lesz egy bicikliút, ami szinte sík terepen visz végig a tóparton. Különben 1200-1300 méterekre kellene felmászni. Cserébe én is eldaloltam neki, hogy milyen kalandos utakon jutottam el Firenzétől idáig, majd megköszönve a segítséget, lerongyoltam a lejtőn. Tényleg ott várt a kerékpárút (9-es számú), 35 km Sargans városáig, ahol megáll a vonatom Feldkirch előtt. Úgy döntöttem, hogy csak addig megyek, mivel sötétedett, és elég komoly esőfelhők gyülekeztek megint keleten, pont ahova tartottam.. Feldkirch elérése időben  kockázatos lett volna, és az időjárás sem kedvezett. Rátértem tehát a bringaútra, ami zseniális volt, mindenfelé elvitt a tó (Wallensee) partján: be az erdőbe, fel a sziklák közé, le a partra, át a roskadozó fahídon, be az 1 km hosszú barlangos(!!!) alagútba, ez utóbbi nagyon izgalmas volt.



    Bent nagy köd terjengett, lámpák 5 méterenként mutatták az irányt.. Össze vissza kanyarodva vezetett az alagút, ami hol kibukott, hol bebukott a sziklák közé.. Olyan élmény volt ez a bicikliút, mintha valami kalandparkban lettem volna :D Közben csendes homály ült a tóra, a felhők mozdulatlanul, lesben állva takarták a magas sziklákat, melyek körülvették a vidéket. Már csak 10 km várt Sargansig, amikor is besötétedett, és csöpörögni kezdett az eső, pattogtak a vízcseppek a szemüvegemen. Az utolsó kilométereket még alaposan meghúztam, és végül a célba érés örömével este 9 körül gurultam be a városba, majd a pályaudvarra. Valamivel több, mint 2 órám volt szétszedni a járgányt, átöltözni, vásárolni, előkészülni a 14 órás vonatozásra a Wiener Walzer fedélzetén egészen Budapestig. 23:37-kor kigyúltak a távolban a mozdony vakító fényei, majd pár másodperc múlva hangos csikorgással süvített be a vonatom a 4-es vágányra, ahol véget ért a nagy kaland....

    ...legalábbis erre az évre. ;)

    114 km
    5 óra 45 perc
    átlag: 19,6 km/h
    max: 52,7 km/h

    2011. aug. 8.

    14. nap: Thun - Interlaken - Luzern - Küssnacht


    Eső áztatta erdőben ébredtem 9 körül. Gyorsan össze is pakoltam, sok kilométer várt még rám. Kutattam a fák között, kék eget remélve.. annyira nem volt kék.. :-( A műholdas előrejelzés is egy masszív, esőfelhőkkel dúsított hidegfrontot kiáltott.. még Fr.o. körül járt, de kora este Svájcot is elcsípi majd. Lesz itt esőben tekerés. Ez kicsit elvette a kedvem, így az eddigi 25-ös átlag helyett, 20 km/h körül gurultam be Thunba. Vettem még két belsőt a biztonság kedvéért, összesen 5 ezerbe került.. :-/ Gomolygó felhők között, a Thunersee szerpentinjein tekertem be Interlakenbe, ahol gyönyörüen rá lehetett (volna) látni a Jungfrau 4 ezer méteres csúcsára és a körülötte magasodó hegyekre. Úgy döntöttem ebédelek egyet, közben kisütött a nap és felszakadoztak a felhők, a hegyek pedig előbújtak. Egész jó idő lett :-) Fotózgattam egy sort, megcsodáltam a havas hegyeket, majd újult lendülettel folytattam a tekerést délután, Brienz irányába, közvetlenül a tó mentén. Két éve itt felhőket kaptam, most végre láthattam, hogy néz ki ez a táj :-) Jó meleg is kerekedett, élvezettel gurultam fel-le a sziklákkal övezett tóparton, könnyű terepen, szemben a hegyekkel. 

    Brienz után kezdett emelkedni az út, ugyanis egy 1007 méteres hágó, a Brünigpass várt rám, hogy átjussak, Lungernig. Ez egy nagyon kegyetlen hágóút, 4km alatt 600 métert emelkedik, ami bitang meredekséget jelent. 2009-ben megmásztam már a másik oldalról, onnan sem túl kíméletes.. Egész végig kiállva a nyeregből küzdöttem, de így is 5-6 km/h sebességnél többet nem tudtam kihozni. Kb. 1 óra alatt értem fel, jól megizzasztott.. Közben velem együtt átbuktak a hágón (= fölöttem) a sötét felhők is, melyek már Brienz óta félelmetes sötétséggel és gomolygással üldöztek a tavak felől..
    Lefelé zúzva előbukkant kedvenc Lungernem is, élénk kék színű tóval díszítve, ahol két éve kempingeztem.. napos arcát nem mutatta még nekem ez a falu. Innen ismét zúzós lejtmenet jött, ám néhány km múlva elkezdett szemerkélni, majd szakadni az eső. Félre is álltam egy kis kora esti vacsora kedvéért, valamint felkaptam az esőálló öltönyömet is a láthatósági mellénnyel együtt. Az eső mérséklődött, szemerkélő cseppek között folytattam az utat. Közben a GPS is kialudt, működőképes agydinamó hiányában az utántöltés elmaradt :-( Innentől magamra és a több országot tartalmazó (= nem túl részletes) papír alapú térképre hagyatkoztam, miközben szürkülni kezdett. Luzern felé sikerült is eltévednem párszor, de ami a városban történt az volt a csúcs.. 8 körül értem be, kb. 1 órát bolyongtam, mire kijutottam.. közben besötétedett.. Hogy teljes legyen a kép, összehoztam egy esést is.. Elég nagy sebességnél próbáltam bringás sávot váltani, csakhogy nem láttam, hogy a sáv amibe váltok nem sáv, hanem egy padkával szegélyezett, járdára festett út. Így szépen ráhúztam a szegélyre a kereket, egyből borult is minden.. :D Nem is tudom, hogyan, de félúton sikerült leugranom a járgányról, így már rajta sem voltam amikor megborult - kb. 5 méterrel előtte álltam meg.. A járókelők már csak a robajra kapták fel a fejüket. 


    Miután összekapartam a cuccot, lendületes sprintbe kezdtem, Zugig akartam eljutni, közben lestem a hoteleket / kempingeket, ahol fel tudnám tölteni a lemerült kütyüket. Sajnos nem nagyon találtam megfelelő helyet, 80-100 frankot nem adok egy éjszakáért.. Küssnacht környékén megint eltévedtem, főleg, hogy nem találtam az első lámpámat sem.. Ez így nagyon szenvedőssé vált, így végül az autópályafelhajtó tövében egy domboldalon húztam meg magam, lélekben felkészülve a másnapi hidegfrontra. Sokat mentem ezen a napon, de még egyszer ennyi vár rám.. küzdelmes lesz a vonat elérése az utolsó napon.. Folyt. köv. (?)

    137 km
    7 óra 20 perc
    max 61,7 km/h
    átlag 18,6 km/h

    2011. aug. 7.

    13. nap: Col du Grand St. Bernard (2437m) - (Martigny - Lausanne - Bern) - Thun

    Rosszul aludtam az éjjel, ugyanis sátrastul megindultam lefelé a domboldalon :D Amúgy is ferde volt a fészek.. annyira nem volt vicces. Így már 8-kor kidobott az ágy, amit ki is használtam egy korai indulásra. 700 méter mászás várt még rám a Grand St. Bernard hágó csúcsáig, 2437 méterig. 9 felé feszültem neki a kezdetben könnyű, majd bitang nehéz emelkedőknek. Egyszer csak kijutottam az erdőből, és óriási sziklás csúcsok elé keveredtem. Előkerült az a 4 emeletes, emeletenként 1-1 km hosszú szerpentin is, ami csak rám várt ezen a napon. Hihetetlen magas volt a vége, nem hittem a szememnek. Azt hiszem, utoljára maradt a legnehezebb csúcs.. Közben vonultak az égen a felhők, eltakarva a napot, ezzel hűsítve kicsit mászást.. Nagyon lassan,  de biztosan tepertem a csúcs felé. Alig mertem lenézni, olyan mélyről kúszott fel az út.. Szembejött egy fogadó, zászlókkal, azt hittem vége, de nem, még ugyanennyi várt felfelé. Éppen egy zarándoklatot elkövető csoport mászott felfelé a hegyoldalban, kolompolva és énekelve.
    Őket hallottam reggel a völgyben elhaladni a sátram fölött. 2 ezer méter után már kopár sziklák és magashegyi állatok fogadtak. Vékony szerpentineken és egy hosszú, nyitott alagúton át folytattam a küzdelmet, míg elértem az utolsó kanyarig. Még utoljára lenéztem, és megcsodáltam a mélységet és magasságot, majd egy nagy levegővétellel felgurultam a csúcsra.. 3 óra alatt sikeült meghódítani a Grand St. Bernard hágót (2437m) Fent egy óriási szikla tövében egy gleccsertó fodrozódott, St. Bernard szobra pedig a fenti hotelekre tekintett. Egy gyors fotózkodás következett, majd felvettem a szél- és vízálló öltönyömet, mivel közben beborult, és a lejtmenetben mindig nagyon hideg van. Átbukva a csúcson Svájcban találtam magam, következett a kiérdemelt lejtő. Miközben száguldoztam lefelé a szerpentineken, és olyan 50-60 km/h sebességgel kerülgettem a sziklákat, eleredt az eső is.. viszonylag hamar elállt, megszöktem előle :-) 
    A nagy zúzásban egyszer csak eldurrant az első kerekem... úgyis olyan régen cseréltem belsőt :D Annyira azért nem örültem a dolognak. 20 perc után folytattam a zúzást Martigny felé (kb. 50km), ahova bő 1 óra alatt, fél 3 körül értem le. Pont az orrom előtt ment el egy Lausanne felé igyekvő bringás vonat.. 2 óra múlva jött volna a következő.. Olyan vonat, amin nincs bicajos szerelvény, 25 perc múlva érkezett. Nem volt hát mit tenni, villámtempóban, 20 perc alatt szétszedtem a bringát, ráhúztam a paplanhuzatot amit egész úton cipeltem.. A nagy kapkodásban még jegyet és kaját is sikerült vettem. Össze-vissza pakoltam mindent, közben nagyon figyeltem, nehogy elhagyjak bármit is.. Jött is a vonat, nagy nehezen felkászálódtam rá, egészen Lausanne-ig zakatoltam. Az úton mellém ült egy bölcs, 70 éves néni, mellesleg angol-francia tanár, jót beszélgettünk egészen Montreux-ig, ahol leszállt. 1 óra múlva megérkeztem Lausanne-ba a 7-es vágányra. Közben kiderítettem neten, hogy 5 percem lesz átszállni a berni vonatra.. Nem találtam a vágányt, így a kalauz segítségét kértem, mondta, hogy 1-es, két percem van.. Uccu rohantam a batyukkal és az összecsomagolt bringával a vállamon. Pont elértem, az ajtók mögöttem csapódtak be.. Újabb egy óra utazás következett Bernig. Közben az idő nagyon elromlott, csekkoltam a műholdas térképet, egy komoly hidegfront érkezett a régióba, este felhőszakadás várható, de másnap jobb idő lesz. Bernbe érkezve, kb. fél 6 körül, szemerkélt az eső.. Gyorsan összeszereltem a bringát = kerekek, kormány, nyeregcsö, csomagok fel, majd nyakamba vettem a kb. 30km-re fekvő Thun városát.
    Sprinteltem keményen, menekülve az eső elől. Innen már ismerős volt a terep, 2 éve itt tekertem: a berni parlament, a szántóföld ahol kempingeztem, a domboldal, ahol a naplementét lestem, a körforgalonm, ahol taknyoltam :D mind szép emlékek :-) Végül nem sokkal Thun előtt, egy sárral körülvett, nyirkos erdőben, fenyők között állítottam sátrat. Nem sokkal a becuccolás után szakadni kezdett az eső, jól tettem, hogy megálltam. 2 napra 250 km maradt Feldkirch-ig, nem lesz könnyű menet, taposni kell majd rendesen a vonatért..

    79 km
    4 óra 2 perc
    átlag 19,6 km/h
    max 56,0 km/h

    2011. aug. 6.

    12. nap: La Rosiére (1850m) - Col du Petit St. Bernard (2188m) - Aosta (525m) - Saint-Rhémy (1750m)


    Szuper jót aludtam a puha ágyban, ám korán kellett kelni, mivel 8-ra állítottam az ébresztőt. Miután kipattantam a párnák közül, lebaktattam a teraszra reggelizni, a menü a szokásos: lekváros croissant és tettestársai vártak az asztalnál. Gyönyörű idő kerekedett (jó, hogy nem mentem tovább előző este), hét ágra sütött a nap, az egész völgyet beborította. Kisebb felhők poroszkáltak a kék égen, gomolyogva takarták a havasok tetejét. Gyors és hatékony pakolás után 10 előtt sikerült elindulni, 1850 méterről folytattam a tempózást a csúcs felé. Közben zenét hallgattam, fotózgattam és gyönyörködtem a tájban. 2000 méteren már kezdett sziklásodni és kikopni a terep, míg nem megpillantottam St. Bernard szobrát. Közel a csúcs!.. és ez még nem minden: megjelent a Mont Blanc is északnyugaton - bitang magas, 4 ezer méteres, hófedte csúcsával üdvözölt. Innen még 1 km-t kellett izmozni, mire felértem, kb. dél körül a 2188 méteres Col du Petit St. Bernard tetejére. Fantasztikus érzés kerített hatalmába, talán ezt élveztem legjobban az eddigi négy alpesi hegy közül. Kaptam sorban a biztatásokat, egy 'Allez Champion' (="Hajrá, bajnok") is elhangzott, ezen jót mosolyogtam :D  


    Fent megtörtént a szokásos fotózkodás, pacsizás bringás arcokkal, elég sok kalandor járt erre. Egy belga 40 éves fazon Vaduztól Toulouse-ig tolja, általában 2 évente teker, a kalandok között pedig a családdal nyaral, akik a tengerparton várták éppen. Tökéletesen beszélt amúgy angolul, itt a franciák többsége alapfokon is alig tud csevegni, komoly activity tudást szedtem fel az elmúlt héten :D Na tippeljetek ki jelent meg pár perccel később: Nicolas talicskázott fel nevetve az emelkedőn, sárga mellényében (már messziről ki lehet szúrni :-) Pacsival üdvözöltük egymást, ő amúgy a túrát hegyikerékpárral tolja, aminek kicsi, vastag kerekei nem a legjobbak országútra. Nico és a belga srác franciául kezdtek el hadoválni, így elköszöntem, és nekiláttam feltolni a bicajt a turista úton a szemközti dombra. Innen gyönyörűen lehetett látni a Mont Blanc-t (amikor éppen nem takarták felhők) és a körülötte tornyosuló csúcsokat. Visszagurulva újra összefutottunk Nicolas kalandortárssal, jól lefotóztuk egymást, ő inkább az Olaszország táblával pózolt (nyilván, mivel francia :-), én mindkettővel. Elköszöntünk egymástól, megegyezve, hogy akkor találkozunk a Grand. St. Bernard hágón :-) Adtam neki egy kis előnyt.. :P













    Következett a szokásos vad lejtmenet, raktam is a kereket rendesen, ugyanis 50km zúzás várt rám Aosta-ig, amit szerettem volna hamar meghódítani. Később csillapodtak a lejtők, kb. 3 után sikerült is leérni a városba, ami 518 méteren feküdt. Egy gyors bevásárlás során vandálkodtam kicsit a helyi hipermarketben, feltéptem egy külön nem árusított cola pakkot, a szőlő helyett meg valami teljesen más gyömölcsöt pötyögtem be méréskor :D Az önkiszolgáló pénztárnál el is kaptak, egy kis ejnye-bejnye után kicseréltem mindent :D 
    Aosta elhagyása után közvetlenül jött a kegyetlen hegymászás, következő állomásnak a Col d. Grand St. Bernard hágót (2473m) szemeltem ki..Nem ígérkezett könnyű feladatnak, pláne ilyen lentről. Elindítottam zenét és elkezdtem tempózni a nagy melegben. Utolértem egy 60 éves, norvég kalandort (már láttam őt lefelé), aki Marokkótól Lichtensteinig nyomja, már 6000 km-en túl.. Elég sok csomagja volt, kérdezte, hogy kérek-e egyet :D Rövid szóváltás után elég könnyen lehagytam, mire vérszemet kapott, és leelőzött, azóta sem láttam :-) Főleg, hogy elég hosszú holtponton kellett átküzdenem magam, ami nem csoda, mivel 34km volt a hegymenet összesen, talán az eddigi leghosszabb/legnehezebb. Közben lassan lebukott a nap a sziklák mögött... még küzdöttem, de egyre meredekebb kaptatók jöttek, egyre nagyobb hegyek tornyosultak körülöttem. Miután eltűnik a nap, elég barátságtalanná válik a hegyvidék, hűvös szellő jelzi, hogy vége a napnak. Végül Saint-Rhémy után kicsivel, 1750 méteren pihentem meg este 8 körül, a kiránduló ösvény és az országút között a meredek domboldalban, két fenyőfa alatt. Nehéz nap volt, de sokat hagytam a csúcsig, több mint 10 km-t, 700m szinttel. Elvileg négy napot szántam az Alpokra, pénteken lesz az ötödik, de már csak 50km Martigny és Svájc.. ez már csak fél napnyi távolságra van. Innen még két nap örömtekerés vár a Bern-Thun-Luzern-Vaduz-Feldkirch tengelyen. Két nap elég szűkös a hétfői 0:16-os pesti vonat eléréséhez, szóval bele kell majd húzni. Folyt. köv. :-)

    5 óra 42 perc
    88 km
    átlag 15,4 km/h
    max 58,2 km/h

    2011. aug. 5.

    11. nap: Col de l'Iseran (2764m) - Séez (1220m) - La Rosiére (1850m)

    Egész jól sikerült felöltözni az alváshoz, hajnalban csak 2x ébredtem fel. Egyszer ki is kukkantottam a sátorból, annyira nem tetszett, amit láttam, sötét felhők gyülekeztek.. 10 körül keltem, egyből egy kiadós sajtos-szalámis-paradicsomos reggelivel kezdtem. Az ég már szebb képet mutatott, de így is masszívabb, ám szakadozó felhők tompították a napsütést. Nézegettem a műholdas térképeket (volt net a hegyoldalban :D), sűrű viharfelhőket láttam közeledni.. Olyan szép völgy terült el alattam, magas sziklás hegyekkel körülvéve, hogy (én bolond) 2 órán át rohangásztam / fotózgattam, közben perceket várva két felhőcsoport közötti napsütésre.. Dél körül folytattam a mászást 2405 méterről a Col de l'Iserán meghódításáért. Kőfallal körülvett és sziklaalagutakban kacskaringózó szerpentineken zúztam, közben tapsot is kaptam francia lányoktól :-) Újabb völgybe kúsztam, egyre magasodó csúcsokkal, 2600 méter körül, iyen magasan még sosem jártam. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy sötét esőfelhők jelentek meg a csúcs mögött, majd ez a felhőtömeg tekintélyt parancsoló sebességgel kezdett lefelé zúdulni... egyenesen felém. Félelmetes volt, a felhők körülöttem úsztak, alig lehetett látni. Nem kellett pár perc, szakadni kezdett az eső, úgy 2700m körül lehettem. Gyorsan felkaptam az esőkabátot és a sárga mellényt, majd tempóztam tovább... Szembe német kerekesek gurultak le, kiabálták, hogy pár méter, és itt a csúcs!.. és tényleg.. FELÉRTEM! Meghódítottam a Col de l'Iserán csúcsát, a maga 2770 méterével! Közben elállt az eső, valamelyest tisztult az ég, de nagyon-nagyon hideg volt, amit viharos szél erősített. 












    Fent egy kőtemplom és egy fából épült étterem várta a vendégeket, gyorsan be is húzódtam melegedni és ebédelni. Az érkező bringásokkal eszmét és útvonalat cseréltünk. Egy francia sráccal beszélgettem, aki pont arra tart, amerre én (a svájci Martigny városába). Nicolas már július 6. óta úton, több mint 2 ezer kilométerrel a háta mögött, nem semmi :-) Elköszöntünk, én még fotózgattam. Ezután következett a zúzós lejtmenet, 60 km/h sebességgel süvítettem lefelé, újabb hegyek-völgyek bukkantak elő a csúcs túloldalán.


    Meg-megálltam fényképezni, de a morcos felhők ebben annyira nem segítettek. Val d'Isére (1860m) és egy gyors bevásárlás után még durvább lejtmenet jött, nyitott alagutakkal, és fenyvesekkel borított zord sziklákkal. A napsütés felejtős, de legalább az út felszáradt. Egészen a Séez nevű faluig (1220m) rongyoltam, ahol újabb mászás vette kezdetét, a Col du Petit St. Bernard (2188m) meghódításáért. Nem volt könnyű. az eleje nagyon meredek volt, de lassan/biztosan sikerült leküzdeni. Egy francia bringás arcnak mondtam még a vonaton, hogy ha kondim nincs is, időm és kitartásom van! :-) Újabb völgyet építettem ki a hátam mögött, a táj továbbra is morcosan, felhősen, csendben figyelt, de ennek is megvolt a szépsége. Több holtponton átesve este 7 körül felküzdöttem magam La Rosérie (1860m) nevű faluba, ami az utolsó település volt a csúcs előtt. Odafent megint kegyelmet nem ismerő, sötét felhők gyülekeztek, így gondolkodóba estem. Menjek / ne menjek tovább? Későre járt, sötétedett, hideg is volt, de még csak 55 kilométernél jártam, miközben jobban fogynak a napok, mint a kilométerek... Így alig lesz időm Svájcra.. Tudtam, hogy a csúcs után 50 km lejtmenet jön, aminek a teljesítése lélektani előny lenne.. Az időjárás nem kímélt ezen a napon, de vajon másnap is rossz idő lesz? Ez dönthet a folytatásról, mert ha igen, akkor mielőbb érdemes lenne átzakatolni a hegyen A radar szerint napsütéses idő várható, így úgy döntöttem, nem kockáztatok.. Ha már itt vagyok, szép időben szeretném megörökíteni a hegymászásokat :-)  Visszagurultam La Rosérie-be, és egy 2 csillagos hotelben húztam meg magam, 32 euróért. Hogy miért hotelben? Sajnos elromlott az agydinamóm, amiről USB átalakítón keresztül töltöm a kütyüimet (gondolom a lejtmenetben történhetett). Az is lehet, hogy az átalakító ment tönkre, de nem a túra feladata ezt kideríteni :-( A veszteség kritikus, de átvészelhető, ÁRAM kell! Így ritkábban lesz vadkemping, valamint inkább a papír alapú térképet fogom nézegetni. A hotel egyébként szuper, három francia lány üzemelteti, kedvesek :-) A szobámban (már megint a 11-est kaptam :D) van zuhanyzó, franciaágy és TV is, ahol éppen a CNN Business News-t nézem :D Folyt. köv. Most már ígérem, belehúzok a kilométerekbe ;)

    3 óra 39 perc
    55km
    átlag 15,1 km/h
    max 61,6 km/h

    2011. aug. 3.

    10. nap: Col du Mont-Cenis (2084m) - Lanslevillard (1326m) - Col de la Madelaine (1746m) - Col de l'Iseran (2764m)



    9 körül ébredtem a hotelben, a reggeli illata sündörgött fel az emeletre. Nem kell olyan nagy épületet elképzelni, kb. akkora mint két családi ház - 12 szoba van. Amúgy egy család üzemelteti :-) 9 és 10 között kimentem hegyet mászni és fotózgatni. A hotel egy sziklaszegélyen állt, innen gyönyörűen le lehetett látni a mélybe, és a szerpentinekre, ahol feljöttem. Nagyon szép volt a táj, jól esett megpihenni itt 2000 méteren. Ezután bementem reggelizni, a család nagyobbik lánya már előkészítette nekem a reggelit, és megmutatta az asztalom, ami tele volt finomságokkal: croissant hegyek, müzli, méz, lekvár, nutella, forró tej, kakaó, narancslé, joghurt. Egyszóval minden, ami egy jó reggelihez kell :-) Bemajszoltam mindent, amit láttam, kellett az energia. Összepakolás után, kb. fél 11-kor sikerült elindulni, 1 óra mászás és fotózás után értem fela Col du Mont-Cénis csúcsára, 2084 méterre, ahol egy gyönyörű, gáttal védett gleccsertó várt. Nem győztem fényképezni :-)





    Innen zúzós lejtmenet jött Lanslevillardig (1326m), miközben egy nagyon mély völgy és óriási havas hegycsúcsok bukkantak elő a fenyvesek közül, nyugatról. Lefelé találkoztam kalandtársakkal, egy mexikói sráccal, aki ujjongva integetett, meg egy szőke leányzóval, aki egyedűl tekert fel nagy csomagjával. Kitartás nekik! A vad lejtmenetben 20 percen belül kétszer is defektet kaptam... Ki lehet számolni, hogy ez mennyire volt szívás, ugyanis egy belsőm maradt... Nem volt mit tenni, ragasztani kellett, több mint egy órát álltam a két kerékcserének köszönhetően, és az egyik gumileszedőt is sikerült eltörni.. Nagy nehezen leértem Lanslevillardba (1326m) , ahol az Intersportban gyorsan vettem is két belsőt, meg gumileszedőt. Ezekben a falvakban előb találsz sportáruházat, mint élelmiszerboltot.. vicces :D A helyi Spar (és minden más üzlet persze 13 és 15 óra között zárva volt. Utolsó kajatartalékaimat felélve vettem célba a következő falut, Bessans-t. Itt három, angolul nem tudó franciával activity-ztem össze, hogy merre van az élelmiszerbolt, ugyanis a falut 2x körbejárva sem találtam azt.. Alaposan bevásároltam, vettem kenyeret, szalámit, sonkát, szalonnát, virslit, sajtot, vajat, paradicsomot, banánt, csokit, ásványvizet. Folytattam a gurulást, egészen Bonneval-sur-Arc-ig, ahol ~1700 méteren kezdődött a mászás a Col de l'iseran csúcsáig (2770m). Fent kb. az égben kígyóztak a szerpentinek, brutálisan magasan. A magasság ellenére ez egy fokkal könnyebb lesz, mert legutóbb 500-ról másztam fel 2100-ra, itt "csak" 1000 méter szintkülönbség van. 

    Közben szépen leresztett az első gumi, következett a harmadik kerékcsere a napon. Ez már gyorsan ment, vadiúj belsőt tettem be. Folytatva a mászást, félelmetesen magasra kerültem, alig mertem lenézni a szerpentinről, ahol oldalt nem is volt védőfal :-/  Zenét is hallgattam ATB - Distant Earth című legújabb (2011-es) albumát, ezen belül is a pörgősebb számokat, így már mindjárt jobban ment a küzdelem. A szokásos 7-8 km/h helyett 10-zel hasítottam, egyre feljebb és feljebb, miközben újabb havas hegycsúcsok és zord sziklavonulatok kerültek elő. Egyre meredekebben vitt az út a kövek között, alig tudtam gurulni. Már elég későre járt, fél 8 körül a nap elköszönt és a szemközt tornyosuló hegy alá bukott. 2405 méteren úgy döntöttem, elég lesz, mivel hideg is lett és elkezdett sötétedni. Felkapaszkodtam, a hegy oldalába, és egy viszonylag sík terepen sátrat állítottam a fűben. Felkészültem a hidegre is = 4 nadrág, 3 zokni, 4 póló, 1 pulcsi,1 hálózsák és egy takaró társaságában vártam a hajnali hideget. A naplemente gyönyörűen bevilágította a szemben fekvő hó borította hegycsúcsokat, ezt már a sátorból örökítettem meg.A megtett táv elég szerényre sikeredett főleg a mai nehézségek miatt, holnap (szerdán) viszont a csúcs meghódítása után hosszú lejtmenet lesz, ahol be tudom hozni a lemaradást. Amúgy 800 km-nél járok! :-) Folyt. köv.

    47km (190km hegymenet vár még)
    3 óra 50 perc
    átlag: 12,2 km/h
    max: 56,9 km/h




    Location : Chemin de la Vanoise, Parc National de la Vanoise, 73150 Val-D'Isère,

    2011. aug. 2.

    9. nap - Briancon - Montgenévre (1860m) - Susa (517m) - Col d. Mont-Cenis (2084m)


    Hétfő hajnalban csípős hideg költözött a völgybe, elkezdtem komolyan fázni, felkapkodtam minden ruhámat, amit találtam. Reggel 8 körül pattantam ki a sátorból, vacogva sürgettem a napot, hogy bukjon át végre a szemközti, hegyen, és melegítse fel a párás rétet. Ez fél 9 körül össze is jött, én pedig ennek örömére összepakoltam.  Még egy órát fotózkodtam / rohangásztam a réten, később ez az 1 óra eléggé hiányzott... 10 körül indultam el,először egy 1860-as hegyecske következett.. Ámulva lestem felfelé, hogy milyen magasra kell felmászni, elég rövid távon, elég magasra.. szóval a meredekségre nem volt panasz :D A hágóút a Tour de France idei szakaszai között szerepelt, így még látszódtak az útra festett / mázolt / karcolt szurkolói biztatások, néhol az egész sáv tele volt :-) Hangulatos volt így feltekerni, pláne, hogy 'Thomas' feliratok is szerepeltek az aszfalton :-) ( Thomas Voeckler a franciák bringás hőse, aki bár lemaradt a dobogóról, idén többször vezette a Tourt és viselte a sárga trikót) Egész könnyedén kb. dél körül feljutottam a csúcsra, 1860 méterre, Montgenévre városába, ami talán inkább falu, olyan kicsi. Sokan jöttek golfozni, meg kirándulni, páran kérdezték is, hogy honnan hová tartok, 'nice trip' volt a reakció :-)








    Az első hegy után hatalmas zúzás következett, kb. 40 km lejtmenet a völgyben, néhol meglehetősen erős szembeszéllel. Egészen Susáig (516m) ereszkedtem, a masszív sziklák, nyitott alagutak és kanyargós szerpentinek között. Susa egy csendes kis falu a patak partján, furulyázó bácsival és rekkenő hőséggel.. Bevásároltam, vettem két tábla csokit - kellett a kalória, ugyanis komoly mászás előtt álltam. 
    Dupla annyit kellett talicskázni, mint délelőttt, egészen 2084 méterre. Olyan meleg lett, hogy kapkodtam rendesen a levegőt, ömlött rólam a víz. Rögtön az elején, kb. 800 méteren fura hangra letten figyelmes, először azt hittem az agydinamóval van valami gàz... de nem, defektet kaptam. Gyors kerékcsere + pumpálás.. mérgemben behajítottam a patakba a belsőt, de gyorsan rájöttem, hogy ez böszmeség volt, mivel egy darab gumim maradt a négyből, így egy ragasztott belső életmentő lehet... gyorsan ki is halásztam :-) Ezután vadabbnál vadabb emelkedők jöttek, a nap szerencsére elbújt a hegy mögött, én meg közben az izgalomban felfaltam az összes kajámat (= csoki, alma, barack, sajt, szalámis szenya + dupla adag táplálékkiegészítőt is toltam) Közben a felhők is gyűltek, zord tájat varázsolva a sziklákkal és fenyvesekkel dúsított hegyoldalból. Már ment le a nap, amikor a célegyenes szerpentinjeit gyűrtem, és egy 6 emeletes kacskaringón kapaszkodtam fel 2000 méterre, a felhők közé. Kb. utolsó leheletemmel koptattam Col du Mont-Cénis sziklás útjait. Annyira nem volt bizalomgerjesztő a táj, köd kúszott le a hágóra és az itt fekvő kis tóra, miközben elég hideg is lett. A sátrazás megint vacogós lett volna, így hotel mellett döntöttem. Találtam is egy egycsillagosat (Hotel Gran Scala Mt. Cenis*), egy szobával, reggelivel, 35 euróért. Baráti. Barátibb legalábbis mint kint a szabadban éjjel, 2 ezer méteren... Jót fürödtem, és befészkeltem magam a szobába, plusz természetesen rácuppantam a konnektorokra :P Az ágy nagyon puha :-) Holnap (kedden) jön a Col de l'Iseran (2764m), na az nem lesz semmi.. ilyen magssan még nem jártam. Remélem, megmarad a jó kondim, bár ehhez kicsit több kell majd.. Meglátjuk :-)

    78 km
    5 óra 42 perc
    átlag 13,6 km/h
    max 56,2 km/h

    Location : Rue du Vieux Moulin, Parc National de la Vanoise, 73480 Lanslevillard,

    2011. júl. 31.

    7-8. nap: Cannes - Marseille - Gap - Briancon


    Megint úgy sikerült felállítanom a sátrat, hogy már korán reggel tűző nap perzselte az oldalát :D Kinéztem, hogy mi újság, erre három ló kacsintott vissza a réten, tőlem 50 méterre, és egy ház is előbukkant a közelben. (szóval annyira nem sikerült elrejtőzni :-) Gyors összecuccolás után visszagurultam Cannes-ba, ez 11 km-be került.. beugrottam a pályaudvarra, kitalálni és intézni az út folytatását. Északra a hegyekbe nem volt közvetlen járat, így Marseille felé nézelődtem. Nagyjából össze is raktam a tervet, Briancon lett a végállomás. Nem volt szívem még búcsút venni a tengertől, így vasárnap reggelre vettem jegyet (50 euro). Ezután szétnéztem a városban: egy gyors piac, 1 kiló gyümölcs, csipsz, fagyi, netcafé útvonaltervezéssel és hóközi számlabefizetéssel :D Miután ezeket letudtam, kora délután célba vettem a partot egy kis strandolásért. Újabb 10 km jött, mire találtam olyan helyet, ahol át lehetett öltözni + volt értékmegőrzés is. 3 órán át fürödtem a tengerben, fejeseket ugráltam :D fotózgattam, blogot írtam, ebédeltem, ... hamar elszaladt a délután.. :) Nagyon jó időt fogtam ki, gyakorlatilag kánikula volt egész nap. Ismét visszagurultam Cannes-ba egy kis esti fotózgatás és naplóírás kedvéért. A naplemente gyönyörűen bevilágította a kikötőt, miközben a város lassan esti fényekbe burkolózott, a pálmafák is nyugovóra tértek. Én is így tettem, visszalovagoltam az előző este jól bevált "szállásomra", és készülődtem a reggeli indulásra...

    Vasárnap 9-kor startolt a vonatom Marseille-be, majd onnan átszállással Brianconba. Fura bringás fazonokkal kerültem össze az úton. Egy fizikus külsejű srác kb. egy órán át fagatott az agydinamós töltés és a gps működéséről... mintha sosem látott volna gps-t.. megkérdezte, hogy mekkora a térkép méretaránya OMG :D (amennyire belezoomolsz.. a zoom fogalmát sem értette először) A másik öregebb tag 1 hétre levitte a családját (feleség + gyerek) a tengerpartra, ő meg addig otthagyta őket, és elment bringatúrázni. Azt mondta, hogy utálja a tengerpartot meg a strandot, neki a csak a bringázás jelenti a nyaralást.. remélem én nem leszek ilyen :D Amikor éppen nem a bicajosokkal trécseltem, akkor ők ketten üvöltve beszélgettek a nemrég befejeződött Tour de France eseményeiről, úgy, hogy bár nem tudok franciául, de a nagy részét értettem :D Marseille pályaudvarán 11-től egy órát vártam a csatlakozásra.

    Egész jó kis vonatot fogtam ki, ráadásul konnektorom is volt, így fel tudtam tölteni a kütyüket. Délután 5-re értem be Brianconba, közben netezgettem, blogot írtam, megterveztem az út hátralévő részét, nem lesz egyszerű :D 320 km vad hegymenet következik Briancon és a svájci Martigny között, hat 2000 méter fölötti hágóval, melyből kettő 2500 méteren túl is kandikál :-) Ennyit még sosem mentem egyszerre, izgalmas lesz.. szerencsére pont ugyanannyi lejtmenet lesz, mint emelkedő. Max. 4 napom van a mókára, ez napi min. 80 km-t jelent, korai keléssel. Feldkirchbe (Vaduztól északra) mindenképp el kell jutnom vasárnap éjfélig.. ekkor indul a vonatom vissza Bp.-re. Meglátjuk, hogy alakul :-) Most jó erőben érzem magam, de a térdemről nem szabad megfeledkezni (már nem fáj, de érzem, hogy nyikorog... drogom még van :P) Már bele is kóstoltam az Alpokba amúgy, érkezés után 1300 méterre kellett feltalicskázni. Most egy óriási mezőn sátorozom egy hegyoldalban, 7 km-re Briancon-tól. Holnap reggel kezdődik a második felvonás, szurkoljatok!! ;)

    63 km*
    4 óra 41 perc
    átlag: 13 km/h
    max: 50,5 km/h

    *Ebben benne van a tengerparton gurulgatás, városnézés, sprint pályaudvarra és egy falat Alpok is :)

    2011. júl. 30.

    6. nap - Ventimiglia - Monaco - Nice - Cannes




    Túl vagyok a leghosszabb és egyben legizgalmasabb napon :) Korán keltem, fél 9-kor, hogy egy gyors kicsekkolás után Monaco felé fordítsam a kormányt :)) Errefelé már jóval magasabb hegyek meredeztek, elég komoly szerpentineket vettem a nyakamba.

    Megérte, mert dél körül megláttam Monte Carlo kikötőjét a közelben. Már nagyon izgatott voltam :))  Legurultam a városba, ahol óriási toronyházak, luxushotelek és persze az elmaradhatatlan pálmafàk vártak az alagutak és a felüljárók dzsungelében, a hegyoldalban

    Végül előbukkant a várva várt kikötő is, tele yachtokkal és turistákkal. A kikötő tulajdonképpen egy öböl, amit körülvesz maga a város, ami nagyon picike, TVben sokkal nagyobbnak tűnt :-)

    Az első dolgom - néhány gyors fotó után - az volt, hogy megkeressem a Forma-1-es célegyenest, és végigzúzzak a pályán :P Kb. 6 kört mentem (nem vicc :D) de ez annak is köszönhető, hogy közben videóztam ezerrel :D ha lesz wifim, feltöltöm a felvételt, vicces lett :D Az F1-es pálya amúgy zseniális, vezettem már itt szimulátoron, láttam a futamokon is, de élőben fantasztikusss! Érdekes, ami a felvételeken nem látszik, hogy a Casino térig (3. kanyar, 1. időmérési pont) majdnem Gellért-hegyi magasságokba kellett felmásznom, 6x :D




    A kikötőben megálltam fotózgatni, komoly luxushajók pihentek itt. Kb. 3-4 órát eljátszadoztam az öbölben, nagy élmény volt :-) Nagyjából 20 km-t hagytam Monaco utcáin.. Könnyes búcsú után újra nekifeszültem a kedvelt szerpentineknek, amelyek tekintélyt parancsoló sziklák és festői öblök között vezettek. Késő délután átrobogtam Nizzán, innen kezdődött a Cote d'Azur a gyönyörű partvidék, kiváló időben. Egy felhő sem zavarta a napsütést, tengeri szellő feledtete a kánikulát. Már esteledett, amikor megérkeztem Cannes-ba, és a központi sétálóutca után a híres partvidék második felét sötétben tekertem le, nyíl egyenes, sík úton.

    Egyszer csak robajra lettem figyelmes a hátam mögött.. Na mi lehetett az? Tüzijátékot kaptam :)))) Cannes kikötőjében kb. 1 km-re, pont szemben, gyönyörű látvány volt. Le is fotóztam az egész ceremóniát, szép képek sikerültek, hosszú záridővel ;)

    Saint Tropéz felé bitang hegyeket láttam, és a gps is a part helyett - levágva az utat - a hegyekbe terelt, amit, megköszönve, nem fogadtam el :D St. Tropéz nem ér meg ennyi mászást, viszont vadkemping keresésre tökéletes terep, így egy kicsit meghúztam még.. Végül egy patak mellett találtam egy kis zugot, ahol megpihentem. Kb. ennyi volt a péntek, kalandosan telt! Köszi mindenkinek a biztatást, jól esik :-) Folyt. köv.

    113 km
    6 óra 59 perc
    átlag: 16,1 km/h
    max: 50,5 km/h

    Location : 5 Boulevard de la Croisette, 06400 Cannes,

    2011. júl. 29.

    5. nap - Savona - Albenga - Impéria - San Remo - Ventimiglia



    Szikrázó napsütésre és egy kis tengeri szélre ébredtem fél 10 körül. Éjszakára rátettem a tapaszt a térdemre, egyet elöre, egyet hátra. Kíváncsi voltam hogyan hat majd. Reggel még nem éreztem semmit, ami kezdetnek jó :-) Olyan szép idő kerekedett, hogy nem tudtam ellenállni egy csobbanásnak, főleg, hogy a kemping a tengerparton volt. Először fürödtem tengerben, eddig csak egyszer kóstoltam meg a vizét még Amszterdam mellett, 3 éve. Úsztam egy órát, kicsit fura volt a víz íze a fogkrém után, de tudom, nem inni kell :D Összepakoltam és dél körül ki is csekkoltam, eddig a legkoraibb indulásom. Nagyon óvatosan kezdtem neki, féltettem a térdemet, az elmúlt két nap megpróbáltatásai után.

    El kellett fogadnom, hogy ma gurulás van, vagyis nincs versenyzés csomag nélküli bringásokkal, nem gyorsítok rá lejtmenetben, és nem állok ki a nyeregből az emelkedőkön... ez hosszú napnak ígérkezett. Végül az is lett, látszik az átlagsebességen és a szintidőn is. A terep szerencsére segített a pihenésben, könnyed emelkedők jöttek szépen sorjában, majd jutalomfalatként hosszú, elnyújtott lejtők, vadregényes, mediterrán szerpentinek. Ezek tényleg jólestek most.
    A táj gyönyörű volt, egész végig a tengerparthoz és kis szigtekhez közel jöttem, néhol óriási sziklák között. A városok és a sült hal szagú miniriviérák is sorra váltották egymást. Délután felerősödött a szembeszél, ami eléggé lassított, plusz nehezítette a tekerést. Szépen lassan gyűltek a kilométerek... Estefelé megálltan kitámasztót venni egy bicajboltban, San Remo után kicsivel. Jófejek voltak, 2x kellett fűrészelni a kitámasztóból, mire jó lett.. :D 7 euróm bánta, de végre nem dől rá a bringa a bámészkodó turistákra :D Kaptam útbaigazítást is a szerelő sráctól és az az idős apukájától. (Már rutinosan nem megyek fel a főúttal a városok tetejére, hanem átvágom a parton az utat, ahol lehet..) Elköszöntem tőlük, mert zártak, és nekem is mennem kellett. Pár km múlva utólért az öreg a robogójával és vigyorogva integetett (nem tudott angolul), én meg csak párszáz méterrel később jöttem rá, hogy ő ült a motoron :D

    No és, hogy mi lett a térdemmel? 

    Valami csoda (no és persze az orvosság - ami egy drogokkal telepumpált tapasz és 2x 400mg por) hatására már semmi baja nem volt, így este már csapattam is a 30-35-öt :-)Azért holnap még kímélem, az emelkedőkkel óvatosan kell bánni... Azt még nem tudom, mit szól majd a Mont Blanc-hoz és a 2500-as St. Bernard hágóhoz.. majd kiderül..

    Amúgy ismét kempingben pihenek, a hegyoldalban, Ventimiglia-ban. Holnap korán kelek, irány Monaco (már csak 18 km), majd Saint Tropéz (140 km, még nem tudom hogy elmegyek-e addig, 1 nap hátrányban vagyok...) Igyekszem megválaszolni az e-maileket is, csak gyakran aksi-, adatforgalom-, időhiánnyal küszködök :D (több kifogásom nincs :P) Jó éjszakát! :-)

    114 km
    6 óra 25 perc
    átlag: 17,7 km/h
    max: 40,1 km/h

    Location : Via Verdi, 18039 Ventimiglia IM,

    2011. júl. 27.

    3-4. nap - Passo del Bracco (615m) - Sestri Levante - Genova - Savona



    Kedden 11 körül ébredtem az erdőben, és kb. dél körül folytattam a mászást a völgyben. Még pakolás közben elhúzott mellettem két bringás turista (az egyik egy lány), tele csomagokkal, integettem nekik :)  Genova felé tartottam a magaslatok között, annyira nem volt könnyű a terep, egy elég hosszú hegyvonulat zárt el a tengertől. A Passo del Bracco-n (615 m) keltem át tűző napsütésben, 35 fokban. Közben utolértem a délelőtt látott bringásokat és beszélgettem velük pár szót: Radek és Kasia (lengyelek :-) ) július 6. óta vannak úton, Pozsonyból indultak, majd Magyarországon és Szlovénián át, Rómáig tekertek. Onnan a parton Livornón át azon az úton jöttek, ahol én, majd szintén fel az Alpokba, csak párszáz km-rel korábban, egészen a Mont Blanc-ig. Ezután a Szentgotthárd-hágón Vaduzig, aztán Münchenen át Pozsonyog. Elég komoly vállalkozás, mindketten 22 évesek, és napi 80-100-at mennek sebességmérő és gps nélkül... Megtanitottam nekik, hogy köll mondani helyesen, hogy Szombathely :D fotózkodtunk egyet, átbeszéltük egymás bringás kalandjait majd elengedtem őket és ebédeltem pár szendvicset :-) 
    A hágó tetején gyönyörű panoráma fogadott, szikrázó napsütésben kukkantottam le La Spezia városkára és a csillámló tengerre. Zúzós lejtmenet jött, egészen Sestre Levante-ig, ahol lehagytam kalandortársaimat :-) hogy aztán megint utolérjenek. Ezt még eljátszottuk párszor a nap folyamán :D Közben jókat beszélgettünk, és reméltük, hogy a francia partok simábbak lesznek. Itt ugyanis bitang hullámvasúttal kellett szembenéznünk, a parton sora váltották egymást a hegyek, izmos emelkedőkkel és lejtőkkel fűszerezve. A térdem annyira nem szerette ezt a játékot, ebből úgy nézett ki, pihenőnap lesz :-( Genovában láttam utoljára a bajtársaimat, ők bementek egy boltba, én pedig átrobogtam az esti fényekbe burkolózott városon. 11 óra körül, 20 km-rel Genova után egy kempinget hazudott be a GPS, hát nem az vót, hanem valami nyugdíjas otthon :D Végül egy bozótban vertem tábort a tengerparthoz közel, az út mentén... ha jött egy autó, a sátram mindig beleremegett :D Kb. délben keltem esőcseppek pattogására a sátramon, puff neki. Megnéztem a műhold mit dalol, egészen Cannes-ig tartott a felhőláncolat = nem menő. Így egyöntetű szavazással pihenőnap következett. Azért gurultam egy 30 km-t, hogy feltöltsem a telómat + a gps-t. Elég sok felhő volt az égen, de délután már csak szemerkélt, így is 26-28 fok volt. 






    A tengerpart mentén végre lapos volt az út, lehetett zúzni, de aztán jött egy brutál emelkedő, aminek a felénél leszólított egy motoros, hogy menjek le, mert a sziklák oldalában full sima bicikliút visz a következő városba. És tényleg.. jófej volt, hogy szólt :-) Közben bevásároltam, voltam patikában is, kaptam a térdemre tapaszt, remélem jobb lesz így, és nem kell teljesen kihagynom a hegyeket. Az már látszik, hogy az útvonal / idő kontinuumban lemaradásaim vannak, szóval lesz néhány változás, meglátjuk. Most végre egy tengerparti kempingben pihenek (15 euro), zuhany után. A fejem fölött süvít a szél, remélem javul majd az idő. A következő állomás Monaco, hogy mikor, az majd kiderül ;-)


    135 km
    8 óra 25 perc
    átlag: 16 km/h
    max: 48 km/h

    Location : Lungomare dei Ceramisti, 17100 Savona SV,

    2011. júl. 26.

    2. nap: Pisa - Viareggio - Marina di Massa - ? (Pontrémoli közelében)



    Hasamra sütött a nap hétfő délelőtt. Elég későn keltem, kb. 11-kor aztán blogot írtam délig, és mire összecuccoltam és kikecmeregtem a felüljárók közül, 1 óra lett. Kényelmesem begurultam Pisába, ahol - víz hiányában - boltot kerestem. 3 km-re a központtól találtam is egy Carrefour-t (olyan mint a Tesco), ahol jól bevásároltam: vettem csokit, banánt, kenyeret, tonhalat. 


    Közben a kerekem nem csipázta, hogy forró fémnek támasztottam, így eldurrant. Belsőcsere vol.1 harminc fokban, tűző napon... 20 percig kerestem a gumileszedőt, mire meglett. 

    Ekkor délután 3 volt, 0 km és még akartam fotózni egyet a belvárosban... Neki is lódultam, lekaptam a ferde tornyot - ez a negyed tele volt turistákkal... mindenki úgy fotózkodik, hogy támasztja vagy éppen eldönti a tornyot, vicces :D közben az emberek jól félreugrottak, amikor 2x eldőlt a biciklim... Brutál nehéz a csomag továbra is, nem könnyű megtartani, ha egyszer megindul (előzö este ketté is tört az acél kitámasztóm = -1 kiló :D). Délután fél 5-kor sikerült elindulni, ami új negatív rekord :-( 

    Lucco és Massa közelében zúztam nem messze a tengerparttól.. Sorra váltották egymást a strandok, elő-előbukkant a tenger is, miközben lassan ment le a nap a hegyek mögött. Nagyon szerényen álltam a kilométerekkel, úgyhogy nyomni kellett.. Naplemente-fotózás nem maradhatott el, szép lila lett az ég, az  aranysárga hullámok pedig nyaldosták a fehér köveket. Sikerült összeszedni egy lassú defektet a kavicsokon - belsőcsere vol.2 - miközben besötétedett. Még jó, hogy hoztam nagy pumpát, bár +1 kiló ez is, nagy hasznát veszem.. 1 óra ment el a fotózással és a kerékcserével. A megtett táv az 50km-t sem érte el :S Nem volt mit tenni, tekerni kellett az éjszakában. 


    Egész jó lendületet kaptam 25-ös átlaggal toltam egy órán át, amikor - a partmenti hegyeket kikerülve - bevetődtem egy völgybe Pontrémoli közelében. Kisebb-nagyobb emelkedők, lejtők jöttek vaksötétben, miközben zord hegyek magaslottak körülöttem.  A lámpám szuperül bevilágította az egész utat, felvettem a láthatósági mellényt is. Néhány rókától úgy megijedtem, hogy a sebességgel egyből nem volt gond :D Éjjel már hűvösebb lett, 18 fok, majd éjfél körül 15-re hűlt. Nem messze villámlott... egész nap sötét felhőket láttam északon, a hegyekben. 1 körül azt mondtam, elég :-) és behúzódtam egy hajtűkanyar tövébe, ahol feldobtam a sátrat. Kb. ennyi volt a mai nap, sajnos nagyon messze voltam az ígért 140 km-től, bele kellene húzni, mert nem lesz ez így jó :D Át kell állni a korai kelésre! Holnap / ma irány Genova: ~80km, majd Saint Tropéz ~370km.

    96 km (városnézéssel 110 km)
    4 óra 54 perc
    átlag: 19,5 km/h
    max: 36,2 km/h

    Location : Via Eraldo Virgola Fico, 34-40, 16039 Sestri Levante GE,