A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Genf. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Genf. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. aug. 6.

16-17. nap: Keringő francia tavakkal

Vasárnap reggel 9-kor ébredtem... adós voltam jó pár élménybeszámolóval, így a délelőtt nagy részét írással és képszerkesztéssel töltöttem. Még nem említettem, de az izmaimat teljesen lenullázta a 3 órás, nem tervezett a Mannlichen-Grindelwald gyalogtúra. A lefelé lépdelés, lépcsőzés igen nehezen ment, még 2 nappal később is.. A tekeréssel szerencsére nem akadt gondom.. :) Ebédidő előtt még egy gyors szervizt is lebonyolítottam a járgányon, meghúztam a fékeket, átállítottam a váltót, a küllők meghúzásával pedig kiegyenesítettem a csomag alatt a kicsit elferdült hátsó kereket. 1 körül már gurultam is tova, egyelőre még svájci vidéken, de nemsokára jött is a határ, így egyből Franciaországban találtam magam. Át kellet kapcsolnom az agyamat euró árfolyamra, más színezésű úttáblákra, felderítetlen terepre és egy teljesen ismeretlen nyelvre. Amit franciául tudok, azt kb. a tévéből tudom... érdekes lesz így, főleg hogy az itteni népek nem nagyon tudnak/szeretnek angolul, pláne nem németül csevegni. Egy kis keresgélés után rácsatlakoztam az Aix-les-Bains nevezetű, tóparti városkába vezető útra, és nekiestem a dombvidéknek. Kisebb hegyek feküdtek csak errefelé, de a dombok tengere kellő mennyiségű hullámvasutat biztosított, hogy felkészült maradhassak a hegyekre. Eszméletlen meleget kaptam megint az arcomba, ismét 36 fokot olvastam le az egyik kijelzőről, döntöttem is magamba az ásványvizet, majd a kútvizet. Több domb megmászása és elhanyagolt francia főutak meghódítása után hosszas lejtőzéssel jutottam el az 1500 méteres hegyekkel körülvett Lac du Bourget nevű, tiszta világoskék színű tóhoz. Sziklahasadékok és töltések mentén érintettem a nyugodtan fodrozódó tavat. Ekkorra már az agyvizem is kicsapódott a bőrömre a tikkasztó melegben.
A vizeim rövid idő alatt megbuggyantak, de szerencsére rejtegettem a táskám mélyén egy extra nagy, 750 ml-es hidratáló sportlöttyöt. A tó mentén parkoló- és fürdőhelyet kerestem, azonban végül csak Aix-les-Bains kikötőjébe érve jártam sikerrel, este 6 óra felé. Sziklákról bemászva csobbantam egy hűsítőt, nagyon jól esett. Ami viszont nem esett jól: kicsúszott a zsebemből az új Samsung telefonom, és végigpattogva a köveken a tóban landolt..! Azonnal utánairamodtam, és rögtön kikaptam a vízből, sajnos így is 3 másodpercet pihent a hullámok alatt. Látszólag semmi baja nem lett, elsőre működtek tovább a fő funkciók. Szétszedtem és áttöröltem az egész kütyüt, egy francia néni is a segítségemre sietett a törölközőjével. Nem érdekelte, hogy egy árva mukkot sem értek a jajveszékeléséből, csak mondta és mutogatta, hogy ő miként járt be hasonló utat a telefonjával. Annyit kivettem a mondandójából, hogy kampec lett a készüléknek.. Az előlapra 3 db brutális sziklakarcolást sikerült begyűjtenem, de a védőfólia szerencsére felfogta az egészet, a kijelzőnek sem lett baja. Egyelőre úgy néz ki, megúsztam szárazon, csak a SIM-kártyát nem érzékeli a kütyü átmenetileg.


1 órás szárítkozás után végiggurulva a parton egy McDonald’s-ban nyugtattam meg magam két sajtburgerrel, majd a wc kézszárítójával cirógattam egy kicsit a telefonom. Egy éles visszafordulással Annecy és a következö tó felé tekertem a kormányt, majd a lemenő nap liláskék fényében faltam az újabb dombos emelkedőket. 15 km-rel Annecy előtt, egy autópálya-felhajtó bokros, fás tövébe fészkeltem be magam éjszakára. Kicsit lejtett a fekhelyem, de gondoltam túlélem. Gyűrötten ébredtem hétfő délelőtt, mégsem bizonyult olyan jó ötletnek a lejtőn alvás.. Kisvártatva tovább gurultam Annecy felé, ahol megérkezve kifosztottam egy Spar üzletet pont 3 perccel zárás előtt! 


A forróságot enyhítve fürdőztem egy nagyot a tóban, mely körül egyre masszívabb, sziklás hegyek jelentek meg.. közeledik újra az Alpok! Találtam egy zseniális, két sávos bicikliutat, amin teperhettem Albertville felé. A főutakat valamiért teleszórták a franciák éles kavicsokkal.. az oké, hogy esőben jobban tapad, de most igen csak akadályozott a súrlódása, ezért külön öröm volt a tükörsima, lejtős bicajos nyomvonal. A tavaktól egy szép partmenti várral elbúcsúzva bevetettem magam az erdőbe, ahol fel-felvillantak már végre a háromezres hegyek. Albertville után áthajtottam egy völgybe, innen kezdődik majd az első francia hágó, a Col de la Madeleine (2000m). Találtam egy díszes turistafalut, ahol 3 csillagos kempingek vetekedtek a vendégekért. A legszimpatikusabbat kiválasztva, egy kedves, vagány, beszédes nőci fogadott, perfekt angollal (Amerikában élt kint pár évet). Sajnos a kempingben már nem jutott hely, így a közeli háza kertjében szállásolt el, teljes körű belépést biztosítva a kemping területére, áramot a ház oldalfalából szivattyúztam. Így csak 8 euróba került a szállás, ami igen sovány összeg. Egy gyors zuhany után beszámolót írtam, majd alvásra adtam a fejem. Következő nap vár a Col de la Madeleine elvetemült hosszú, 26 kilométeres emelkedőjével...

Vasárnap - 16. nap
98 km, 5 óra 30 perc
18 km/h átlag
51 km/h max

Hétfő - 17. nap
89 km, 4 óra 41 perc
19 km/h átlag
55 km/h max

2013. aug. 5.

14-15. nap: Európa tetején - a Jungfraujoch meghódítása


Nagyon-nagyon-nagyon-nagyon korán keltem pénteken: 6 óra 20 perckor csörrentek meg a telefonjaim. Nem kellett aggódni a kemping népének felveréséért, ugyanis ekkor már elég sokan sürögtek-forogtak, reggelit majszoltak. Azért pattantam fel ilyen botrányos időpontban, mert igen sok teendő jutott erre a napra: 1. Grosse Scheidegg 18 kilométeres megmászása, majd legurulás Grindelwaldba (625m > 1961m > 1003m) 2. Vonatozás a Jungfraujoch állomásra Kleine Scheideggen keresztül, majd visszatérés ugyanide (1003m > 2062m > 3571m > 2062m) 3. Hat kilométer séta a Mannlichen-csúcsra (2062m > 2343m) 4. Az utolsó, 17:30-as felvonóval visszatérés Grindelwald faluba (2343m > 1003m). Az egyes pont legalább 4-5 órás elfoglaltság, a kettes pont 3-4 órát tesz ki, míg a hármas pont kb. 1 óra.
A grandiózus tervet előző este eszeltem ki, már csak meg kellett valósítani... A kulcspont az utolsó felvonó elérése 17:30-kor. B terv egyelőre nem készült, max. nehéz szívvel, de kihagyom a tavaly már megcsodált Mannlichen-csúcsot.7 óra után kicsivel nyakamba vettem a Grosse Scheidegg izmos kaptatóit, Mannlichenért és az időért küzdve... csomag nélküli hegyikerékpárosokkal lépést tartva tettem rendesen a kereket, miközben lassan ébredezett a hegy és völgy élővilága. Egy országúti kerekes bácsitól kaptam is egy "Bravo!" kiáltást, a szemben érkező turisták/helyiek pedig szinte egytől egyig mosolyogva üdvözöltek (Svájcban mindig előre szokás köszönni). A Gr. Scheidegg nem hivatalos, kertek alatt, egy sávban surranó hágójától mindig féltem egy kicsit (tavaly ki is hagytam), mivel kegyetlenül gyorsan és keményen emelkedik. A svájci bringás körversenyt is elhozták már ide egyébként. Fél 10 után már 1500 méteren kocogtam, de a java még csak ezután jött. Gyilkos egy hágó ez, egyre rövidebb távon, egyre nagyobb mértékben emelkedik...  Küzdöttem is keményen kiállva a nyeregből, majd kb. 50 méterenként megpihentem. Délkeletről érintőre vettem a Wetterhorn négyezres, elképesztő magas, függőleges falát, majd fél 12 tájékán, 4 órás elvetemült mászás után felértem az 1961. méterre is!



Az idei 12. csúcsról csodálatos kilátás nyílt Grindelwald völgyére, mellyel szemben óriási négyezres, havas hegykavalkád tornyosult: Wetterhorn, Schreckhorn, Eiger, Mönch, Jungfrau, hogy csak a legnagyobbakat említsem. Ismét csodás időt kaptam, 4. napja nincs egy szál felhő sem az égen... Gyorsan leiszkoltam Grindelwaldba, megcélozva a 12:47-es vonatot.. több kilométert gurultam, miközben szájtátva ámultam a panorámán, melyet természetesen videóra vettem. :)

Kisvártatva bekövetkezett az, aminek nagyon nem kellett volna: első defekt... ráadásul a forró kövön, álló helyzetben. Itt olyat tettem, amit otthon tilos kipróbálni!! Lapos első kerékkel gurultam tovább az időveszteség elkerülése érdekében... úgyis a hátsón van a súlypont. Hamar a pályaudvarra érve folytatódott a pechsorozat, minden jegy elkelt a Jungfraujoch-ra!!! Részleges, Kleine Scheideggig érvényes jegy vásárlása, majd egy pillanatnyi sokk után nem hagytam annyiban a dolgot, és megtalálva a kiskaput: az automatából sikeresen kibányásztam a 160 frankos menettérti jegyet a Jungfraujoch-ig. Szuper! A biciklit lekötöztem, az értékeket/kütyüket és a teljes elemózsiát a hátamra dobva felpattantam a vonatra. Kleine Scheideggen átszállva a fogaskerekű vasútra, a hegy belsejében folytattam az utam, fél 3-kor pedig meg is érkeztem a 3571 méteres, havas csúcsra. Egyből a hóra rohantam, szenzációs látvány fogadott: előttem hevert fél Svájc, a hátam mögött az Alpok leghosszabb, 25 kilométeres gleccsere az Aletsch, körülöttem pedig négyezer méteren hömpölygő hótömegek és sziklás masszívumok figyeltek. Ekkora magasságban még sosem jártam! Nem is volt olyan hideg, kb. 10 fok lehetett. A Jungfraujoch létesítményében végigszaladva a túraútvonalon több érdekességgel találkoztam: kiállítást láttam a vasút  építéséről, az alpesi népek és a hegymászók életéről, fagyos jégbarlangban próbáltam talpon maradni, valamint a Szfinx-torony lukacsos acél erkélyén kapaszkodtam a mélységtől igencsak megrettenve... 2000 méter szakadék tátongott alattam!




A mesteri tervhez képest jóval később, élménytúladagolással felvértezve, 16:40-kor indultam vissza vonattal, fél 6-ra értem le a Kleine Scheidegg állomásra. Itt az ördögi tervemtől teljesen eltérve, a gyönyörű időtől megtébolyodva visszaváltottam a jegyeimet, elengedtem az utolsó vonatot, majd mégis elindultam Mannlichen felé... Abban a tudatban tettem ezt, hogy csak gyalog fogok tudni lejutni, 14 kilométeren át, sötétben érkezve. Éljen a kalandtúra! :) Rengeteg fotó és mozgókép készítése után fél 8 körül érkeztem meg a Mannlichen-csúcsra, ahonnan ismét megcsodáltam a bitang négyezreseket, előtérben a Tschuggen-heggyel és a menedékházzal, ahol tavaly megszálltam. Felejthetetlen panorámaélmény! A csúcson többször beleintegettem a webkamerába, majd csaptam egy bőséges lakomát a naplementében. Lelkiekben készültem a 14 kilométeres, esti lejtmenetre, mely során 1400 métert kellett gyalog leküzdenem. A csúcson egy autó parkolt csak, a fuvar esélye egyenlő volt a nullával.

Háromnegyed 9-kor zenével a fülemben nekiveselkedtem a több órás menetnek. Árkon, bokron, mezőn, legelőn, turistaúton, sziklákon át szökdécseltem, szedtem a lábaimat az egyre sötétebb éjszakában, Grindelwald fényei mutatták az irányt a mélységes mélyben. Koromsötétben már nem mertem ösvényre lépni, a hosszabb betonúton kacskaringóztam. Tömtem magam csokival és vízzel, majd hosszú gyaloglás után végre megjelentek az első közvilágításból származó fények, innen már könnyebben ment a lépdelés. Az utolsó métereken már csak úgy vonszoltam magam, pont a hegyi tekerésnél fontos, belső combizmaimat nyúztam széjjel a lejtmenetben. 3 órás, brutális túragyaloglás után értem vissza a pályaudvarra éjfél előtt nem sokkal. A defektes kereket megjavítva, összecuccolás és egy kis pihenés után, fél 2 körül ért az álom egy legelő tetején Grindelwaldtól nem messze.. Nem semmi nap volt, a túra egyik legkalandosabb élménye!


Szombaton jó hosszú alvás után, kora délután ébredtem, majd izomújraindítás, bevásárlás, frank-euro váltás után Bernig gurultam Interlaken városán át, majd a Thunersee nevű tó mentén, ahol már harmadszorra jártam. Ez az egyik, szép emlékekkel teli, kedvenc vidékem az Alpokban! A berni főpályaudvaron jegyet váltottam, majd a biciklit atomjaira szedve felültem a Genfig közlekedő 21:04-es gyorsvonatra. 2 órával később a bicikli összeépítése és egy hatékony Google Navigációs városból kisurranás után Genftől 7 kilométerre, egy búzatábla sarkában építettem ki a szokásos vadkemping létesítményemet éjfél körül, majd a francia hegyekkel álmodva durmoltam át az éjszakát.

Biciklizés:
113 km
7 óra 28 perc
15 km/h átlag
57 km/h max

Gyaloglás:
20 km, ~ 4-5 óra