A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Sargans. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Sargans. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. aug. 12.

16. nap: Keringő a tavak körül és váltótörés az utolsó métereken

Reggel 9 felé sikerült kikecmeregni a sátorból, majd fél órával később már hajtottam is Luzern irányába. Itt kezdődik a felülről egy négylevelű lóheréhez hasonló Vierwaldstatti-tó, amely nevét a környező négy waldstatt-ról, azaz kantonról kapta: Uri, Nidwalden, Schwyz, és Luzern. A hegyekkel körülvett mélykék tónak 9 medencéjében hullámzik az állítólag iható minőségű víz. 11 után nem sokkal érkeztem Luzern városába, egyből az óvárost és az újvárost összekötő jellegzetes fahídhoz igyekeztem, hogy megörökítsem (fenti kép).
A város egy szép öbölben helyezkedik el, ahova számos kisebb és közepes méretű csónak parkol. Ide futnak be a népszerű turista hajók is. Kb. egy órát fotózgattam a városban, majd nagy elánnal fordítottam a kormányt Zürich felé (kb. 50 km). Még mindig kitartott a szuper idő, hétágra sütött a nap, a forró levegőt enyhe szellő mérsékelte. Mintegy 20 km múlva elértem a tó északi pontjának utolsó, Zug nevű városát du. 3 körül. Egyenesen a kikötő felé tekertem, ahol a kötelező fotózás után dobtam egy fejest a tóba :-)  Jó érzés volt végre megmártózni ebben a melegben! Felfrissülve folytattam a zúzást Zürich felé, de előbb egy nagyobb dombot kellett megmásznom, ami egy újabb gyöngyszem: a Zürichi-tó felett tornyosult. Gyorsan túl akartam lenni az emelkedőkön, így a nehezebb: meredekebb, de gyorsabb útvonalat választottam. Felfele menet a szalagkorláton belül vezetett a bicikliút, ahol egyszer csak a kiálló korlát egy darabja széttépte a csomagom oldalát..  olyan szinten, hogy egy egész zseb tőből kiszakadt a helyéről, a tartalmával együtt - szuper... Átbukva a "csúcson" pazar kilátás fogadott a keskeny, elnyújtott tóra, melynek fodrozódó, élénk kék vizén vitorlások imbolyogtak.

Lezúzva a partra megkezdődött a sprintfutam, hogy még naplemente előtt beérjek Svájc legnagyobb városába. Persze azért gyakran megálltam, hogy kigurulva a partra megcsodáljam a tó panorámáját, és betoljak egy-két vajas-szalámis-paradicsomos-sajtos szendvicset :-) Röpködtek a panorámafotók és videók is természetesen. Fél 6 után értem be Zürich-be, ahol furcsa jelenségek sorozata alkotott egységes konklúziót: itt bizony egy bitang nagy fesztivál van. Széles ízlés-skála szerint öltözködő vetkőző (?!) tömeg, sátrak, szemét, üvegszilánkok, üvöltő zene, randalírozás, minden volt itt, ellepték szinte az összes utcát. Egy gyors óvárosi kör után fejvesztve menekültem a városból este 8 körül.

Elvileg innen indult a vonatom Pestre, de csak vasárnap késő délelőtt. Úgy döntöttem, hogy még belefér cirka 90 km táv Sargans városáig, a Walensee nevű tavat és a környező, sziklás hegyeket érintve. 100 km felett jártam már, de még éreztem a lendületet, plusz ott volt még az egész vasárnap délelőtt. A naplemente közben sárgára festette a Zürich-i tó vitorlásait és a környező dombokat. A tájban gyönyörködve bevágtam egy gyors vacsorát, majd vásároltam egy kis banán-csipsz-ásványvíz-kóla koktélt az este hátralévő részére. Kellemesen gyors tempóban süvítettem a tó mentén, kihasználva a sík, lankás terepet. Egy-két kisebb emelkedőt könnyedén felfaltam, viszont a hegyi sebességben továbbra is (talán most valamivel erősebben) zörgött a váltóm, oldalról folyamatosan súrolta a küllőket. Utánaállítani nem tudtam, mert akkor végleg elveszítettem volna az 1-es, később még fontos, hegyi fokozatot. Most úgysem nagyon kellett ez a sebesség, így nehéz áttétellel hajtottam a tempót.
Minél kevesebb távot szerettem volna hagyni a délelőttre, hogy biztonságosan elérjem a Sargans-ba érkező vonatot, és legyen időm a természetre is. A sötétedést már felkészülten, világító karácsonyfa pózban vártam. Este fél 10 után is még javában toltam a szekeret, míg egyszer csak a tó vége előtt egy bútorstúdió puha bőrfotellel ajándékozott meg a sarkon. Nem kellett noszogatni, egyből belehuppantam, és vacsoráztam még egy utolsót a 130. kilométert megünnepelve. Elbúcsúzva a tótól, kisebb falvak felé kanyarodtam kelet irányába, itt egyre ritkábban kaptam közvilágítást, így a csillagok is előbújtak :-)  A 150. km körül már intenzíven kémleltem a bozótost, puha fészek reményében. Niederurnen előtt 7-8, Sargans végállomás előtt 40 kilométerrel találtam is egy szimpatikusan elhagyatott emelkedőt, lombos erdővel. Nagy lendülettel rontottam neki a kaptatónak, miközben egyszer csak csikorgó hangok közepette megragadt a pedál, majdnem előrebuktam a kormányon!!! Még pont meg tudtam kapaszkodni! Megvizsgálva a hajtóművet szörnyű látvány fogadott... A hátsó kerék teljes egészében bedarálta és kicsavarta a hátsó váltómat, mi több, tőből kitépte azt a helyéről, kettétörve a fogaskerekét. Na ezt hívják úgy, hogy rémálom, no de nem a túra utolsó napján :-) Nagy szerencsém volt, hogy a kaland végén történt az eset, nem az elején vagy a közepén.. Még utolsó leheletemmel is küzdöttem a hajtóműért, leszerelve és kiemelve a váltót; megpróbáltam fix sebességű járgányt készíteni. Túl bő volt azonban hozzá a lánc - tanulság: láncbontó is kell legközelebb.. Nyakig olajos lettem, míg végül lemondtam az újraélesztésről, vészhaditerven kezdtem el gondolkodni...
Este 11 után járt már az idő, két falu között ragadtam... Mivel tavaly már jártam erre, egyből tudtam, hogy van egy vasútállomás a közelben, kb. 6 km-re. Legurultam a folyó mellé, de nem volt elég a lendület, roller módra váltottam, majd toltam a járgányt a mezők közötti szerviz úton, vak sötétben. Cserébe akkora csillaghullást kaptam, hogy egy egész évre jutó kívánsághalmazt sikerült elsütnöm :-) Éjfél után, fél 1 körül értem a vonatállomásra, kicsit kedveszegetten kimatekoztam a Sargans pályaudvarra csatlakozó járatot. Vasárnap délben indul onnan a vonatom, este 10 órai, pesti érkezéssel. Közben egy 20 éve a pályaudvaron lakó (?!), bortól mámoros, jókedvű, papucsos jegyellenőr vigasztalt, és adott tippeket a továbbiakhoz. Végül a rejtőzködéssel mit sem törődve az út mellett feldobtam a sátrat, és nyugovóra tértem. Így ért hát véget az idei kaland, nem éppen ideális módon, de nem a cél a fontos, hanem az út maga! Ez utóbbi pedig tele volt látványos tájakkal, óriási hegyekkel, mélységekkel, magasságokkal, nagy távolságokkal és nem utolsó sorban emlékezetes élményekkel :-)

158 km (gyaloglással együtt)
8 óra 42 perc
18 km/h átlag
45 km/h max

2011. aug. 9.

15. nap: Zug - Walenstadt - Sargans (- Feldkirch)

Már korán reggel kopogtak az esőcseppek a sátramon, megérkezett a hidegfront :-( Úgy döntöttem, inkább várok, nem volt kedvem esőben sátrat bontani. Jól tettem, ugyanis 10 körül elvonultak a felhők, kisütött a nap :-) Zug felé vettem az irányt, kempingre (= áramra) vadászva.. Találtam is egyet a város szélén, kitámasztottam a bicajt, és beosontam... majd egy éles kanyarral bevetődtem a fürdőszobába :D gyorsan rádugtam a mobilt a konnektorra, közben pedig zuhanyoztam egy jót. Ezután blogot írtam, majd bő egy óra múlva távoztam a kempingből :-) Zürich felé tekertem, majd két banán és egy kóla, no meg egy kis mászás után átbuktam a dombon. A Zürich melletti tónál kelet felé fordultam Walensee irányába. Eközben megint sűrű, sötét felhők gyülekeztek a hátam mögött, nem sok jót kecsegtetve..Kicsivel a tó vége előtt rámszakadt az ég, gyorsan be is húzódtam egy kapualjba, és kihasználva az alkalmat, ettem egy jót. 
Kb. este 5 óra lehetett, amikor a vízállo felszerelésemet felöltve, csepergő esőben folytattam az utat. Nagyon bele kellett húzni, mivel még 80 km hátra volt ekkor, veszélybe került a 0:16-os feldkirch-i vonat elérése. Este 6 körül már elég sötét kerekedett, elsősorban a zord felhőknek köszönhetően.. Walensee előtt zavaros útkereszteződések jöttek, a térkép pedig nem volt elég részletes, így gps nélkül nem tudtam pontosan, merre kell menni. Niederurnen szélén megálltam vizet vételezni.. az utat szemléve meglehetősen magas emelkedők várakoztak a folytatásra. Egyszer csak odajött hozzám egy ősz szakállas, bortól kicsit mámoros, de jókedvű bácsi. Németül kezdett el faggatni, hogy honnan jöttem, merre tartok. Kaptam egy kis útbaigazítást is, még jó, hogy tudok németül :-) Hasznos tudás ez ilyen kis eldugott svájci falvakban, mint amilyen Niederurnen is.. A kedves bácsi elmondta, hogy, ha legurulok Weesenig, akkor onnan jobbra lesz egy bicikliút, ami szinte sík terepen visz végig a tóparton. Különben 1200-1300 méterekre kellene felmászni. Cserébe én is eldaloltam neki, hogy milyen kalandos utakon jutottam el Firenzétől idáig, majd megköszönve a segítséget, lerongyoltam a lejtőn. Tényleg ott várt a kerékpárút (9-es számú), 35 km Sargans városáig, ahol megáll a vonatom Feldkirch előtt. Úgy döntöttem, hogy csak addig megyek, mivel sötétedett, és elég komoly esőfelhők gyülekeztek megint keleten, pont ahova tartottam.. Feldkirch elérése időben  kockázatos lett volna, és az időjárás sem kedvezett. Rátértem tehát a bringaútra, ami zseniális volt, mindenfelé elvitt a tó (Wallensee) partján: be az erdőbe, fel a sziklák közé, le a partra, át a roskadozó fahídon, be az 1 km hosszú barlangos(!!!) alagútba, ez utóbbi nagyon izgalmas volt.



Bent nagy köd terjengett, lámpák 5 méterenként mutatták az irányt.. Össze vissza kanyarodva vezetett az alagút, ami hol kibukott, hol bebukott a sziklák közé.. Olyan élmény volt ez a bicikliút, mintha valami kalandparkban lettem volna :D Közben csendes homály ült a tóra, a felhők mozdulatlanul, lesben állva takarták a magas sziklákat, melyek körülvették a vidéket. Már csak 10 km várt Sargansig, amikor is besötétedett, és csöpörögni kezdett az eső, pattogtak a vízcseppek a szemüvegemen. Az utolsó kilométereket még alaposan meghúztam, és végül a célba érés örömével este 9 körül gurultam be a városba, majd a pályaudvarra. Valamivel több, mint 2 órám volt szétszedni a járgányt, átöltözni, vásárolni, előkészülni a 14 órás vonatozásra a Wiener Walzer fedélzetén egészen Budapestig. 23:37-kor kigyúltak a távolban a mozdony vakító fényei, majd pár másodperc múlva hangos csikorgással süvített be a vonatom a 4-es vágányra, ahol véget ért a nagy kaland....

...legalábbis erre az évre. ;)

114 km
5 óra 45 perc
átlag: 19,6 km/h
max: 52,7 km/h