11. nap: Col de l'Iseran (2764m) - Séez (1220m) - La Rosiére (1850m)

Egész jól sikerült felöltözni az alváshoz, hajnalban csak 2x ébredtem fel. Egyszer ki is kukkantottam a sátorból, annyira nem tetszett, amit láttam, sötét felhők gyülekeztek.. 10 körül keltem, egyből egy kiadós sajtos-szalámis-paradicsomos reggelivel kezdtem. Az ég már szebb képet mutatott, de így is masszívabb, ám szakadozó felhők tompították a napsütést. Nézegettem a műholdas térképeket (volt net a hegyoldalban :D), sűrű viharfelhőket láttam közeledni.. Olyan szép völgy terült el alattam, magas sziklás hegyekkel körülvéve, hogy (én bolond) 2 órán át rohangásztam / fotózgattam, közben perceket várva két felhőcsoport közötti napsütésre.. Dél körül folytattam a mászást 2405 méterről a Col de l'Iserán meghódításáért. Kőfallal körülvett és sziklaalagutakban kacskaringózó szerpentineken zúztam, közben tapsot is kaptam francia lányoktól :-) Újabb völgybe kúsztam, egyre magasodó csúcsokkal, 2600 méter körül, iyen magasan még sosem jártam. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy sötét esőfelhők jelentek meg a csúcs mögött, majd ez a felhőtömeg tekintélyt parancsoló sebességgel kezdett lefelé zúdulni... egyenesen felém. Félelmetes volt, a felhők körülöttem úsztak, alig lehetett látni. Nem kellett pár perc, szakadni kezdett az eső, úgy 2700m körül lehettem. Gyorsan felkaptam az esőkabátot és a sárga mellényt, majd tempóztam tovább... Szembe német kerekesek gurultak le, kiabálták, hogy pár méter, és itt a csúcs!.. és tényleg.. FELÉRTEM! Meghódítottam a Col de l'Iserán csúcsát, a maga 2770 méterével! Közben elállt az eső, valamelyest tisztult az ég, de nagyon-nagyon hideg volt, amit viharos szél erősített. 

Fent egy kőtemplom és egy fából épült étterem várta a vendégeket, gyorsan be is húzódtam melegedni és ebédelni. Az érkező bringásokkal eszmét és útvonalat cseréltünk. Egy francia sráccal beszélgettem, aki pont arra tart, amerre én (a svájci Martigny városába). Nicolas már július 6. óta úton, több mint 2 ezer kilométerrel a háta mögött, nem semmi :-) Elköszöntünk, én még fotózgattam. Ezután következett a zúzós lejtmenet, 60 km/h sebességgel süvítettem lefelé, újabb hegyek-völgyek bukkantak elő a csúcs túloldalán.

Meg-megálltam fényképezni, de a morcos felhők ebben annyira nem segítettek. Val d'Isére (1860m) és egy gyors bevásárlás után még durvább lejtmenet jött, nyitott alagutakkal, és fenyvesekkel borított zord sziklákkal. A napsütés felejtős, de legalább az út felszáradt. Egészen a Séez nevű faluig (1220m) rongyoltam, ahol újabb mászás vette kezdetét, a Col du Petit St. Bernard (2188m) meghódításáért. Nem volt könnyű. az eleje nagyon meredek volt, de lassan/biztosan sikerült leküzdeni. Egy francia bringás arcnak mondtam még a vonaton, hogy ha kondim nincs is, időm és kitartásom van! :-) Újabb völgyet építettem ki a hátam mögött, a táj továbbra is morcosan, felhősen, csendben figyelt, de ennek is megvolt a szépsége. Több holtponton átesve este 7 körül felküzdöttem magam La Rosérie (1860m) nevű faluba, ami az utolsó település volt a csúcs előtt. Odafent megint kegyelmet nem ismerő, sötét felhők gyülekeztek, így gondolkodóba estem. Menjek / ne menjek tovább? Későre járt, sötétedett, hideg is volt, de még csak 55 kilométernél jártam, miközben jobban fogynak a napok, mint a kilométerek... Így alig lesz időm Svájcra.. Tudtam, hogy a csúcs után 50 km lejtmenet jön, aminek a teljesítése lélektani előny lenne.. Az időjárás nem kímélt ezen a napon, de vajon másnap is rossz idő lesz? Ez dönthet a folytatásról, mert ha igen, akkor mielőbb érdemes lenne átzakatolni a hegyen A radar szerint napsütéses idő várható, így úgy döntöttem, nem kockáztatok.. Ha már itt vagyok, szép időben szeretném megörökíteni a hegymászásokat :-)  Visszagurultam La Rosérie-be, és egy 2 csillagos hotelben húztam meg magam, 32 euróért. Hogy miért hotelben? Sajnos elromlott az agydinamóm, amiről USB átalakítón keresztül töltöm a kütyüimet (gondolom a lejtmenetben történhetett). Az is lehet, hogy az átalakító ment tönkre, de nem a túra feladata ezt kideríteni :-( A veszteség kritikus, de átvészelhető, ÁRAM kell! Így ritkábban lesz vadkemping, valamint inkább a papír alapú térképet fogom nézegetni. A hotel egyébként szuper, három francia lány üzemelteti, kedvesek :-) A szobámban (már megint a 11-est kaptam :D) van zuhanyzó, franciaágy és TV is, ahol éppen a CNN Business News-t nézem :D Folyt. köv. Most már ígérem, belehúzok a kilométerekbe ;)

3 óra 39 perc
55km
átlag 15,1 km/h
max 61,6 km/h

10. nap: Col du Mont-Cenis (2084m) - Lanslevillard (1326m) - Col de la Madelaine (1746m) - Col de l'Iseran (2764m)

9 körül ébredtem a hotelben, a reggeli illata sündörgött fel az emeletre. Nem kell olyan nagy épületet elképzelni, kb. akkora mint két családi ház - 12 szoba van. Amúgy egy család üzemelteti :-) 9 és 10 között kimentem hegyet mászni és fotózgatni. A hotel egy sziklaszegélyen állt, innen gyönyörűen le lehetett látni a mélybe, és a szerpentinekre, ahol feljöttem. Nagyon szép volt a táj, jól esett megpihenni itt 2000 méteren. Ezután bementem reggelizni, a család nagyobbik lánya már előkészítette nekem a reggelit, és megmutatta az asztalom, ami tele volt finomságokkal: croissant hegyek, müzli, méz, lekvár, nutella, forró tej, kakaó, narancslé, joghurt. Egyszóval minden, ami egy jó reggelihez kell :-) Bemajszoltam mindent, amit láttam, kellett az energia. Összepakolás után, kb. fél 11-kor sikerült elindulni, 1 óra mászás és fotózás után értem fela Col du Mont-Cénis csúcsára, 2084 méterre, ahol egy gyönyörű, gáttal védett gleccsertó várt. Nem győztem fényképezni :-)

Innen zúzós lejtmenet jött Lanslevillardig (1326m), miközben egy nagyon mély völgy és óriási havas hegycsúcsok bukkantak elő a fenyvesek közül, nyugatról. Lefelé találkoztam kalandtársakkal, egy mexikói sráccal, aki ujjongva integetett, meg egy szőke leányzóval, aki egyedűl tekert fel nagy csomagjával. Kitartás nekik! A vad lejtmenetben 20 percen belül kétszer is defektet kaptam... Ki lehet számolni, hogy ez mennyire volt szívás, ugyanis egy belsőm maradt... Nem volt mit tenni, ragasztani kellett, több mint egy órát álltam a két kerékcserének köszönhetően, és az egyik gumileszedőt is sikerült eltörni.. Nagy nehezen leértem Lanslevillardba (1326m) , ahol az Intersportban gyorsan vettem is két belsőt, meg gumileszedőt. Ezekben a falvakban előb találsz sportáruházat, mint élelmiszerboltot.. vicces :D A helyi Spar (és minden más üzlet persze 13 és 15 óra között zárva volt. Utolsó kajatartalékaimat felélve vettem célba a következő falut, Bessans-t. Itt három, angolul nem tudó franciával activity-ztem össze, hogy merre van az élelmiszerbolt, ugyanis a falut 2x körbejárva sem találtam azt.. Alaposan bevásároltam, vettem kenyeret, szalámit, sonkát, szalonnát, virslit, sajtot, vajat, paradicsomot, banánt, csokit, ásványvizet. Folytattam a gurulást, egészen Bonneval-sur-Arc-ig, ahol ~1700 méteren kezdődött a mászás a Col de l'iseran csúcsáig (2770m). Fent kb. az égben kígyóztak a szerpentinek, brutálisan magasan. A magasság ellenére ez egy fokkal könnyebb lesz, mert legutóbb 500-ról másztam fel 2100-ra, itt "csak" 1000 méter szintkülönbség van. 

Közben szépen leresztett az első gumi, következett a harmadik kerékcsere a napon. Ez már gyorsan ment, vadiúj belsőt tettem be. Folytatva a mászást, félelmetesen magasra kerültem, alig mertem lenézni a szerpentinről, ahol oldalt nem is volt védőfal :-/  Zenét is hallgattam ATB - Distant Earth című legújabb (2011-es) albumát, ezen belül is a pörgősebb számokat, így már mindjárt jobban ment a küzdelem. A szokásos 7-8 km/h helyett 10-zel hasítottam, egyre feljebb és feljebb, miközben újabb havas hegycsúcsok és zord sziklavonulatok kerültek elő. Egyre meredekebben vitt az út a kövek között, alig tudtam gurulni. Már elég későre járt, fél 8 körül a nap elköszönt és a szemközt tornyosuló hegy alá bukott. 2405 méteren úgy döntöttem, elég lesz, mivel hideg is lett és elkezdett sötétedni. Felkapaszkodtam, a hegy oldalába, és egy viszonylag sík terepen sátrat állítottam a fűben. Felkészültem a hidegre is = 4 nadrág, 3 zokni, 4 póló, 1 pulcsi,1 hálózsák és egy takaró társaságában vártam a hajnali hideget. A naplemente gyönyörűen bevilágította a szemben fekvő hó borította hegycsúcsokat, ezt már a sátorból örökítettem meg.A megtett táv elég szerényre sikeredett főleg a mai nehézségek miatt, holnap (szerdán) viszont a csúcs meghódítása után hosszú lejtmenet lesz, ahol be tudom hozni a lemaradást. Amúgy 800 km-nél járok! :-) Folyt. köv.

47km (190km hegymenet vár még)
3 óra 50 perc
átlag: 12,2 km/h
max: 56,9 km/h

Location : Chemin de la Vanoise, Parc National de la Vanoise, 73150 Val-D'Isère,