A következő címkéjű bejegyzések mutatása: San Bernardino Pass. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: San Bernardino Pass. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. júl. 21.

10. nap: Dupla kétezres - San Bernardino és a Splügen-hágó



Vasárnap hajnali 5 óra 30 perckor valamilyen őrült szerzet ugrándozva táncolt egy hegyi folyó partján. Ez a szerzet én voltam, a hajnali fagyos hideg ellen találtam ki a nem publikus mozdulatsorokat - ehhez némi hidegűző kiabálás is társult. Utólag vettem észre, hogy egy nálam is őrültebb szerzet a partmenti óriásköveken állva horgászott  - a folyó menti, hajnali ködben látszott a sipkája... Miközben a völgy és a hegyek nesztelenül várták a napfelkeltét, sietve nekiveselkedtem a Splügenbe vezető lejtőnek, ezúttal én ébresztettem a napot. Kisvártatva elő is bukkant az egyik hegy mögül, fokozatosan bevilágította a bóbiskoló vidéket. 7 óra körül kezdtem meg az első hágót, Splügentől lassan elemelkedtem, a hágó vidéke felé kanyarodva tisztán látszott, hogy az újonnan bevett völgyzugoly álmot aludt. Ide még nem ért be a nap, heves, pulcsit követelő hideg szél uralkodott erre. Egy hídon reggelizve szép lassan beimádkoztam a napot a hegyoldalba, fényesedni kezdett a táj. Jöttek a szokásos szerpentindzsungelek, egyre több autós, biciklis, motoros, négylábú elevenedett meg. Szépen fénybe borult minden, tiszteletüket tették a szemközti sziklás meredélyek is. Egy motoros éppen a fejem fölötti úton esett egyet, szerencsére nem lett baja. Találkoztam a kanyarokban lelkesen fényképező olasz és délutáni vihart kiáltó osztrák biciklissel, valamint az útvonaltervemre rácsodálkozó, kedves német turistákkal. Lencsevégre kaptam a délelőtti völgyben pompázó panorámát, miközben hipp-hopp felértem a Splügen-hágó csúcsára, 2113 méterre, 10 óra körül. Elég könnyű menetnek bizonyult az idei 7. csúcs meghódítása minimális csomaggal, 19 kilométeren kereszül. Fent elég komoly harc zajlott a csúcstáblával való fotózkodás kapcsán - szépen kivártam a sorom. A lejtmenetet videóra vettem a sisakomra rögzített fejkamerával, de így is sok időt töltöttem további fotózással. Egyelőre minden a tegnap kigondolt ördögi terv szerint halad, csak kicsit eltúloztam a fotózásra szánt időt, mint mindig..


Visszaérve 1425 méterre, Splügenbe, csaptam egy gyors feltöltő bevásárlást.  12 és 13 óra között, 38 kilométer megtétele után értem vissza a bázisállomásomra, ahol a sátram érintetlenül várt. A délutáni melegben katonás mozdulatokkal visszavariáltam a csomagokat az eredeti állapotukba, majd visszapakoltam a biciklire mindent.  Következő állomás a San Bernardino hágó 2066. métere, mintegy 11 kilométeren keresztül. Egy kis gurulgatás után, közvetlenül a többemeletes, induló szerpentinhalmaz megtámadása előtt egy óriási halkonzerves ebéddel és weboldalfrissítéssel ünnepeltem az első csúcshódítást. Jöttek, mentek a felhők, a szép napsütés mellett viharos szél jelezte, hogy az Alpok mélyén zajlik ez a kaland. Nem tudom, mi volt abban a a konzervben egyébként, de olyan kiduzzadó, lelkes erőre kaptam, hogy csomaggal együtt szenzációsan gyorsan abszolváltam az első horroremelkedőket, 1 óra alatt közel 300 métert másztam. A szemben fekvő, szintén hasonlóan éles hegyoldalon mértem az emelkedés előrehaladását. Közben sajnos be-beborulgatott, nehezen tudtam napot csiholni a sorakozó hegykavalkád és egy váratlan fennsík megörökítéséért. A messze elterülő, masszív kőrengeteg közepette zavartalanul csordogáltak a patakszerű képződmények, a virágok jobbra-balra dülöngéltek a széltől. Kettészakadt a táj, egyre sötétebb felhők gyülekeztek, míg a másik oldalon zavartalan, néhol felhős, kék ég szerénykedett. 4 óra előtt már fel is értem a 2066. méterre, a fodrozódó minitóval díszített San Bernardo-hágóút az idei 8. zsákmányom. Eddig 49 kilométett tettem meg ezen a napon. Padok és egy étterem fogadta a csúcshódítokat, ezt a lehetőséget egy jutalomjégkrémre váltottam.


A szokásos csúcsfotózás során most kézről kézre jártak a kamerák, fényképezőgépek - közben mindenki az elő-előbukkanó napfényre hajtott. Találkoztam két teljesen átlagosnak tűnő svájci lánnyal, akik hozzám hasonló módon tekertek, Chur városától kezdték, ezen a ponton közelítettek a 100. kilométerhez - nagy taps nekik! Merész célt tűztem ki fél 6 felé közeledve: még ezen a napon le szerettem volna érni Bellinzona városába, az olasz Lago Maggiore tó partjára. A cél megvalósítása érdekében masszívan megtekertem az előttem álló lejtőket, szigorú kezekkel szlalomoztam a kanyargó szerpentineken. Közben egymás után repültek a falvak, kifejezetten „élvezetes" volt belerongyolni a macskaköves, kátyús főutaikra. Pumpáltam magamba a vizet, a csokit, a banánt és a sárgabarackot. 2 óra lejtőzés után meg is érkeztem, 200 méterre, Bellinzona városhatárába. Ezen a napon ekkor gördültem át a 100. kilométeren, ahol is váratlanul egy kemping jött szembe, nem kellett sokáig noszogatni. A recepción egy kis sorbanállást követően előre fizettem, leadtam a töltenivaló kütyüket, majd egy forró zuhany után párnának dőltem. Következő nap végigbiciklizem a Lago Maggiore tó elnyújtott partvidékén, jókora hullámvasutazással.

100,8 km
5 óra 46 perc
17,5 km/h átlag
72,5 km/h maximum

Utóirat: íme egy példa a hegyoldalra eszkábált fotógép alápolcolásra.

2015. júl. 20.

9. nap: Kincskeresés és ördögi tervek



Szombat reggel megpróbáltam korán kelni, sajnos nem jött össze. A megszokottnál lassabban haladva a pakolással fél 10 felé sikerült elindulnom a bozótlakból. Thusis felé folytattam a haladást a sziklás ormokkal védett, ébredező völgy kellős közepén. Megpróbáltam kicselezni a hegyoldalban hullámvasutazó országutat, így egy keskeny, folyómenti bicikliútra fordítottam a kormányt. Mindig jó a folyó mentén tekerni, mivel valószínűsíthetően itt a legegyenletesebb a szintemelkedés, nincsenek felesleges hullámok az útban. Persze nem mindenáron ez a legjobb választás... és innen kezdődött a szombat délelőtti kalamajka. A kellemes betonút rövidesen göröngyös, kavicsos, néhol dagonyás maszlaggá változott, szétrázta az egész csomagszerkezetet, de azért tudtam stabilan haladni, voltak kilapított részek. Kb. 6-8 kilométer után véget is ért az egérút nagy megkönnyebbülésre, majd következett a sokk, elhagytam a telefonom a rázóköveken... Néhány másodpercig tartó pánik után elmosolyodtam, hiszen aktív nyomkövetéssel rendelkezett az eszköz, ez szolgáltatta a weboldal Mobilkövetés funkcióját, 10 perces pozíciófrissítéssel. Nem kellett mást tennem, mint aktiválni a másik telefonon az internetet és egy pozíciókövető Google térképet, ezután kezdődhetett a vadászat és a koordináták egyeztetése - vagyis geocaching (= modern kincskeresés), ilyet úgysem játszottam még soha. 10 kilométer extra tekerés és mintegy 30 perc kitérő alatt meg is lett a kütyü. Minden nekiinduláskor ellenőrzöm a kiemelt értékeimet, ezt nem lehet elégszer megtenni! Thusis városába érve, egy óriási reggelit csaptam a parkolóban, majd 720 méterről 11 körül kezdtem meg az izzasztó mászást első körben Splügen falu irányába, 1426 méterre, 27 kilométeren keresztül. Megint csodálatos időt fogtam ki, égetett a nap rendesen, literszámra toltam az ásványvizet. A zubogó folyó körül meglehetősen meredek szerpentinek kacskaringóztattak már az út elején, ami időt és kalóriát nem kímélt.









Felkapaszkodtam egy gáttal védett tó mellé is, ahol egy kis hűsítő merítkezést végeztem. Egymást váltották a pöttöm falvak, macskaköves főúttal, helyileg eszkábált szökőkutakkal, festői faházakkal a zöld hegyoldalban, kakasfarmmal, bamba tehenekkel, útszéli padon mosolyogva ülő, idős, helyi lakosokkal. Egyik fehérjeturmixos, iszogatós pihenő alatt mintegy 40-50 megkergült kecskét zavartak. át egy piciny falu főterén, egyből rohantam a kameráért. Este öt körül érkeztem Splügen városkába (1425 méterre), ahol nagy dilemmába kerültem két hágó között őrlődve. Az utam a San Bernardino csúcs (2113 méter, még 19 km) felé vezet, de az itt kezdődő Splügen-hágót is szerettem volna megmászni (2066 méter, kerülővel minimum 2x11 km). Semelyik hágó sem fért már bele ebbe a napba. Melyik legyen? Legyen mindkettő! Megszületett az ördögi terv - mentem még a naplementében, amíg bírtam, 11 kilométerre megközelítettem a San Bernardino hágót! Jól elrejtőztem a hegyközti domboldalban egy folyó mellett, és reggel fél hatra állítottam az ébresztőt. Ezzel gyönyörű időm lesz, elkerülöm a délutáni zivatarokat és mindkét hágóra lesz idő remélhetőleg. Csomag nélkül fogok visszamászni az első, Splügen-hágóra, méghozzá így: 8 km lejtmenet, utána 11 km vad emelkedő (1425m > 2113m), majd ugyanez fordítva - összesen 38 extra kilométerrel. Ezt követően csomaggal irány az eredeti útvonal (1600m > 2066m), 11 kilométer alatt a San Bernardino hágóúton, majd többtucat kilométer lejtmenet Olaszországban. Izgatott voltam, mivel ilyen trükköt még nem vittem véghez, szép időnek kell lennie, mindennek klappolnia kell, hogy körbeérjek. A korábbi egyirányú csúcshódítás során már kigyakorolt csomagátrendezéssel és előkészítéssel dolgoztam előre, reggel csak fel kell ülni a drótszamárra. Búcsúzóul fogat mostam a folyóban és az esti eső elől menekülve fejest ugrottam a sátorba. Izgalmas lesz a következő nap!

55,5 km
4 óra 28 perc
12,4 km/h átlag
45,1 km/h maximum