A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Brig. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Brig. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. júl. 25.

13. nap: A Matterhorn meghódítása

4 óra 55 perckor csörgött a telefonom, kb. 6 óra alvás után. Sokat nem kellett ébresztgetni, izgatottan pattantam fel a bringára magamhoz ragadva az előző este összekészített minicsomagjaimat: egy táskát a pillanatmegörökítő kütyükkel és tartozékaikkal, egy szatyrot pedig elemózsiával, felvágottal, gyümölccsel, minden jóval. A hátsó ajtón kiosonva, kb. 1 kilométert tekertem a pályaudvarig, ahol a korai érkezés örömére jól megreggeliztem. 5:52-kor indult a panorámavonatom, majd hegyen-völgyön átszlalomozva negyed 8 körül érkezett meg Zermatt festői városába, 1620 méterre. Innen virágos, kis faházak és kis utcák keresztezésével tovább bandukoltam a felvonókig. Messziről már látni lehetett a Matterhorn reggeli fényben úszó, felhőmentes csúcsát.
 Masszív sífelvonókkal hálózták be a vidéket, melyekre a cél érdekében én is felültem, a következő állomásokat érintve: Furi (1867 m), Schwarzsee (2583 m), Furgg (2432 m), Trockener Steg (2939 m), Kleine Matterhorn / Glacier Paradise (3883 m). Összesen 100 svájci frankba került a körút. Felérve a Schwarzsee nevű tóhoz óriási, 3-4 ezer méteres havas, hegyek, jégfehér gleccserek, beláthatatlan mély völgyek vettek körül, csak ámultam - és persze több órán át fotóztam, videóztam és ugrabugráltam. Félemetes élmény volt a felvonóban himbálózni, majd egyre magasabbra és magasabbra jutni.



Közben addig keringőztek a felhők, míg hirtelen beborult és beszürkült az ég, megérkezett az ígért hidegfront. Délután 2 körül jutottam fel a legmagassabb pontra, a 3883. méterre a Kleine Matterhorn csúcsára. Eszméletlen meredeken kúszott felfelé a felvonókabin, bitang gleccserek fölött repült át. A csúcson egyből felszaladtam a kilátóba, ahonnan mély szakadékok és szinte felfoghatatlam völgypanoráma várt. 5-8 fok lehetett a hőmérséklet, 4 réteg felsőt viseltem, valamint egy rövidnadrágot. Odafent több állomást is végigjártam: filmet néztem a Matterhorn meghódításáról és körberepüléséről a moziszobában, valamint a fagyos jégpalota sötét alagútjaiban szemléltem színes fénnyel megvilágított jégszobrokat. Találkoztam egy bohókás ausztrál házaspárral, egyenesen Sydney városából - jókat viccelődtünk, beszélgettünk. Viszont mikor ausztrál akcentussal kérdeztem a férjurat - egészen pontosan így: "Hogy vagy komám?" / "How are you doing mate?" ausztrál módon valahogy így kiejtve: "háujádáinmeijt" -, ezt nem nagyon díjazta, de elismerte, hogy tényleg "ausztrálisch". Nemrég náluk is havazott egyébként, a partvidéken ráadásul - eldurvult itt a klíma! Közben egyre rosszabb lett az idő délután 3 környékém, így menekülőre fogtam, irány vissza a völgybe!



Számos élménnyel és fényképpel gazdagodva lebegtem vissza Zermatt állomásra vissza 1620 méterre 3883 méterről. Itt leszakadt az ég, negyed órát álltam egy bódéban a felbolydult sétálóutcában. Pont elcsípve a vonatot, este hatra értem vissza Brig városába, a kempingbe. A sátram feje tetejére állt a viharban, a cuccok is megborultak benne. Közben sajnos teljesen elsötétedett a telefonom kijelzője, ennek annyi. Még szerencse, hogy hoztam tartaléktelefont, bár ez nem csinál olyan szép képeket, de annyi baj legyen. Hullafáradtan kúsztam be a hálózsákomba, mozgalmasan telt ez a nap is. Következő reggel irány az 55 kilométerre fekvő Grimsel-hágó 2164 méteren.

Ezen a napon csak 2 kilométert bicikliztem, de annál többet utaztam/másztam/lebegtem Európa tetején, a Toblerone "bányában".


2015. júl. 23.

12. nap: Az elvetemült Simplon-hágó

Még hétfő este eldöntöttem, hogy szerdán ellátogatok Zermatt városába, és felliftezem a Matterhorn (4478 méter) lábáig, valamint felnézek a Kleine Matterhorn csúcsra is (3883 méter) sífelvonóval. A műveletet Brig városából vonattal terveztem véghezvinni, ettől még 70 kilométer és egy óriási hegycsúcs, a Simplon-hágó (2005 méter) választott el. Zermatt bűvöletében izgatottan kezdtem a napot. Reggel korán keltem, ugyanis elmaradásban voltam a beszámolókészítéssel, két nap történetét írtam meg a bozótban. 10 körül nagy nehezen feltoltam a szekeret az országútra, majd begurultam Domodossola városába, ismételten tűző napsütésben. Az elmaradhatatlan sajtburger és wifi kombináció után következhetett a hegymenet.


Először azt hittem, hogy rosszul látok, Simplonpass = 37 km. Sajnos jól láttam, ez a valaha megmászott leghoszabb emelkedőnek ígérkezett, több mint 1800 méter szintemelkedéssel. Egyből fejest is ugrottam a lecsóba, irdatlan kaptatók következtek. Szerencsére gyorsan kisimult az út, közel 20 kilométert tehettem meg enyhe-közepes meredekségen az elhagyatott vidéken, a nagy hegyek még messze figyeltek. Közben kutyameleg lett, forrón sütött a nap, le kellett vennem a felsőmet, ugyanis facsarni lehetett belőle a vizet - ilyet még nem pipáltam. Közel 6 liter folyadékot ittam meg ezen a napon. Szenzációs helyekre menekültem a trópusi idő elől: egy hűs kőépületben ebédeltem egy véletlenszerűen előbukkanó pályaudvaron, az olasz-svájci határon pedig az átkelőhely  légkondis épületében fosztogattam az automatát hideg vízzel és csokival. Kisvártatva átalakult a táj, böhöm sziklás hegyek jelengek meg, bivaly meredekké váltak a szerpentinek, megszaporodtak a hajtűkanyarok és az elnyújtott alagutak.




Nagyon sok kamion járt erre, behúztam fülem-karom-lábam, miközben elrongyoltak mellettem. Egyes alagutakban a járdán tapadtam a falhoz vagy az ablakokhoz. A kimerítő mászás során számos alkalommal álltam meg enni, inni, levegőt venni, mígnem koraeste, 5 és 6 között ráfordultam az utolsó 10 kilométerre, lehetett még fokozni a meredekséget. Itt már sejtettem, hogy későn érek majd fel a csúcsra, hát még le a völgybe. A masszív mászásnak mindig meglesz a gyümölcse, az utolsó fennsíkra kanyarodva varázslatos havasok kocogtatták meg a vállamat a puhasárga koraesti fényekben. A 2005 méteres Simplon-hágót 7 és 8 között értem el, majd lezakatoltam a völgybe, miközben a lemenő nap az elsuhanó fenyvesek között kacsintgatott.





Egy zömök viadukt is segítette a tovahaladásomat, fél 10 felé érkeztem meg Brig városába, Svájcba, ezen belül is a pályaudvarra. Kinéztem a vonatomat Zermattba, 5:52-kor indul majd, 7:13-ra ér oda. Azért ilyen korán utazom, mert délután hidegfront érkezik. A Google segítségével elnavigáltam a kempingbe, ahova - mintha haza érkeztem volna - a hátsóajtón osontam be. Mindössze 13 euróba került a lakhatás, még áramot is csapolhattam. Ezután váratlan dolog történt, leejtettem a telefonom a fürdőben, tönkrement a kijelző egy jelentős része, de még pont lehettet használni, legalábbis egy ideig... Felocsúdva a veszteségből gyorsan lefeküdtem aludni, következő nap ötkor kelek, irány Zermatt!!!

70 km
5 óra 21 perc
13,1 km/h átlag
73,7 km/h maximum