A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Furkapass. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Furkapass. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. aug. 9.

13. nap: Magashegyi kétezresek - Furka és Grimsel


Ködös reggelre ébredtem a Furka-hágó alatt, 8 óra után nem sokkal. Egyből kipattantam a sátorból, élveztem a napsütést, ami beragyogta a szabad szemmel beláthatatlan mélységű völgyet. Lassan a köd is elpárolgott, előbukkantak a tegnap emlegetett óriás hegyek, nem semmi látványt nyújtottak! Pakolás után (indulás helyett) felmásztam a hegyoldalra, kb. 200 méterre a sátortól, szemtől szembe a bitang csúcsokkal, majd körbefotóztam a tájat. Jó sok idő elment megint a képkockák készítésével, de nem bántam meg egyetlen kattintást sem. Újabb eszköz iratkozott fel az elhagyott tárgyak osztályára, ezúttal a lakatom rejtőzött el a fűben, örökre :-( Fél 11 körül nekiláttam a hátralévő 3 kilométernek, ami igen nehézre sikeredett.
Újabb havas sziklák és vízesések bukkantak elő, kanyarogtam feljebb és feljebb, míg egy hosszabb egyenes végén várt a szokásos tábla: "Furkapass 2436m"! Szuper érzés megint ilyen magasra feljutni, jóízű ebéd lett a megérdemelt jutalom :-) A kötelező sajtófotók után felszereltem az egylábú állványt a bicajra, és indulhatott a rögzített, vad lejtmenet. Pár száz méterrel később tátott szájjal húztam be a féket, a képen látható panoráma fogadott. Gyönyörű, tiszta időben lehetett rálátni a néhány kilométerrel arrébb tornyosuló Jungfrau hegyvonulataira és a Grimsel-hágó (2165m) kígyózó szerpentinjeire. Ez a hágóút lett a következő állomás, de előbb lerongyoltam az 1759 méteren fekvő Gletsch faluba, hogy ne legyen egyszerű a csúcshódítás. Ez a völgy egyszerűen varázslatos, nehéz szavakkal leírni :-) Egy nagy szerpentinhalmaz az egész, keleti oldalán a Furka-hágóút kanyarulataival és hegyes szikláival, valamint a Rhone-gleccser tekintélyt parancsoló jégtömbjeivel, míg nyugati oldalán a Grimsel-hágóút 9 emeletes, felhőkbe vezető emelkedőivel. A két híres hágóút között a Gletsch nevű falu fekszik, itt ebédeltem egy gyorsat, majd feltöltve a vízkészleteimet, nekivágtam a kaptatóknak. Egyre feljebb kapaszkodva, ismét elém tárult a völgy csodálatos panorámája, nem győztem betelni vele. Közben persze rendesen nyúztam a fotómasináimat is, készültek a panorámafelvételek, pörögtek a filmkockák (már 3-4 óra videoanyagot hegesztettem). Elég erős szél kerekedett közben, de ez nem fogta vissza a lendületemet, sorra faltam a hajtűkanyarokat. Az ég továbbra is nélkülözte a felhőket, egy-két kósza bárány szaladt át a kék mezőkön.

Délután 4 óra körül robogtam át a 2165 méteres Grimsel-hágón, a viharos szél már pulóverért kiáltott. A csúcson pazar tavak fogadtak, először egy mélykék gleccsertó, majd kicsivel lejjebb a világosabb Grimsel-tó. A sziklák oldalában lapuló hóval is összeálltam egy csoportképre :-) A helyiek és a turisták is lelkesen ajánlkoztak a fotós szerepkörére, így nem kellett az időzített felvételekkel bajlódnom. Késő délután még sehol sem álltam a kilométerekkel, így nyakamba vettem a lejtőket a szokásos vehemenciával, a kb. 50 km-re fekvő Interlaken városát tűztem ki célként. Gáttal védett hegyi tavak, óriási sziklák, éles kanyarok, elnyújtott alagutak vártak az újabb völgyben, ahova zakatoltam lefelé. Pörgött a kilométeróra, keményen raktam én is a kereket, kihasználva a lejtmenetet. Brienz városától és a késő délutáni fényben fodrozódó Brienzi-tó kezdetétől már ismerős terep fogadott, az elmúlt 4 évben harmadik alkalommal járok erre.
Meg is álltam bevásárolni, ugyanis igencsak feléltem a kajatartalékaimat.. Vettem banánt, szőlőt, paradicsomot, almát, sajtot, szalámit, sonkát, vajat, stb., csak a halkonzervet felejtettem el :-) Az utolsó 18 kilométert keményen megtoltam a tó mentén, este 8-kor kanyarodtam Interlaken útjaira. A kiszemelt kemping sajnos tele volt, utolsó lehelettel tovább gurulva, a város keleti oldalán fekvő kempingben állítottam sátrat. Holnap irány a Jungfrau lábánál, 2343 méteren fekvő Mannlichen, ami nem lesz könnyű menet, mivel már 568 méterre ereszkedtem. Cserébe a csomag nagy részét a kempingben hagyom, ide fogok visszatérni. Tervben van még a Jungfraujoch is, ami egy 3471m magas nyereg a Jungfrau és a Mönch-hegy között. Itt található Európa legmagasabban fekvő vasútállomása és étterme, ide már csak panorámavasút visz fel a Kleine Scheideggről (2061m). Ezen még gondolkodom, mivel nagyon drága a vonatjegy erre a rövid szakaszra. Egy biztos: izgalmas nap lesz, közvetlen közelről fogok farkasszemet nézni az Alpok 4 ezres csúcsaival! Holnap meglesz az 1000. km!!!!

91 km
4 óra 15 perc
21 km/h átlag

A maximális sebesség ismét cenzúra alá esett, a személyes adatok védelméről szóló törvény szerint :-)





update: 74 km/h max

A tekerési idő nettó időtartam, nélkülözi a pihenési, fotózási, étkezési, ugrabugrálási, léggömbhámozási, stb. időszakokat. Bruttó mozgási időtartam erre a napra kb. 10 óra.

Location : Interlaken,

2012. aug. 7.

12. nap: Alpok felett az Oberalp-hágón (2046m)


Korán keltem, fél hétkor, mivel elég sok elintéznivalóm akadt reggel, valamint ki akartam használni a szuper jó időt. Már a második éjszakát töltöttem a kempingben, így egy laza kisurranás is tervben volt, ugyanis az elején fizettem ki csak 1 napot. Kinyitva a sátrat először megijedtem: sűrű, lapátolnivaló köd ülepedett a völgyre. A köd felett viszont makulátlan kék ég feszített - VÉGRE! :-) Amíg lassan kúszott felfelé a nap és szárította fel a ködtakarót, addig összepakoltam a cuccaimat és félig feltöltöttem a telefonjaimat a fürdőben :-) 8 körül már a pedált taposva elhagytam a kempinget, és visszakapaszkodtam Disentis-be. A pályaudvaron megvettem a hazafele érvényes vonatjegyemet (nehogy ne maradjon hely - tavaly az utolsó ülést sikerült elcsípni). Zürich - Budapest közvetlen járat, 10:40-kor indul és este 10 órára ér be a Keletibe. Valószínűleg 2 órával később és 120 kilométerrel távolabb fogok felszállni a vonatra, Feldkirch vagy Sargans városában, nem messze Lichtensteintől - ez még sok tényezőtől függ. A jegy amúgy kemény 150 svájci frankba került. A vonatállomás után csaptam egy gyors bevásárlást, természetesen mindig csúcstámadás előtt töltöm tele a csomagtartómat plusz kilókkal. Banán, alma, csoki, sportital, plusz 1 ásványvíz elengedhetetlen kelléke a hegymászásnak. Gyakran a csipsz & kóla kombináció is befigyel, kell a kalória! :-)

9 körül már teljes lendülettel másztam felfelé, vadiúj aszfalton, ami magától vitte a bicikit, csak úgy suhant felfelé (itt egyébként kb. évente újraaszfaltoznak egy csomó hegyi utat, nem kis örömömre). Ezen a napon 1150 méterről 2046 méterre kellett feltalicskázni 20 km alatt, ami nem egy egyszerű menet. Gyönyörű, szép időt kaptam amúgy, hét ágra sütött a nap a völgyben, sehol egy felhő, már korán reggel nagyon meleg volt. Lassan, de biztosan faltam a kilométereket, közben vigyáztam a mozdulatokkal, nehogy baj legyen. Nagyon élveztem a szép időt és a nesztelen, ébredező természetet. Az utolsó falut is elhagyva kezdődtek a szerpentinek és a hajtűkanyarok, előbukkantak a kopár hegycsúcsok. A reggeli nyugalomhoz képest az autós forgalom is igencsak megnőtt. Az igazi hegyi emelkedőkön és látványos kanyarokon felbuzdulva igencsak megdolgoztattam a fényképezőgépeimet: kattintgattam össze-vissza megörökítve az utolsó utáni fűszál lengedezését is, rohangáltam jobbra-balra az időzített felvételek miatt. Még a fotós állványt is bevetettem, ezúttal hátrafelé hosszabbodott meg a bicajom mintegy másfél méterrel, érdekes látvány lehettem a hátam mögött imbolygó kamerával :-) 1-2 órát áldozva a tartalomgyártás iparágában, csak du. 1 körül hódítottam meg a 2046 méteres Oberalp-hágót.
Szuper érzés volt felérni, integettek az éppen induló Gleccser Expressz utasai, a csúcson ejtőző bringások pedig megtapsoltak :-) Egy házaspár 3 gyerekkel tekert idáig Velencéből (kb. 600 km). Az alap bitang csomagokon kívül a gyerkőcöket  is vontatták külön hintóban, az apa kettőt vállalt.. Ez hány mázsa már? Erre nem nagyon találtam szavakat.. A kötelező fotózkodás után bedobtam egy gyors ebédet, megcsodáltam az Oberalp-tavat, majd lezúztam Andermatt faluba, egészen 1500 méterre. Lefelé végig videóztam, a lejtmenetet megtörve pedig ámulva szemléltem azt az apró, de annál tartalmasabb völgyet, ahova vitt az út. Mintegy 20 kilométerre már látszódtak a Furkapass szerpentinjei, valamint a két nagyobb falu: Andermatt és Realp.
Ebből a völgyből elérhető a bringások által elnevezett 'Öt Óriás' vagyis az 5 db 2000 méter feletti zseniális hágóút: Oberalp-, Furka-, Grimsel- (idei kaland része), Nufenen- (2010-ben meghódítva) és Szt. Gotthard-hágó. Számtalan panorámaképet és filmkockát öltem itt el, meg is telt az elsö 32 gigás memóriakártyám. Andermatt meghódítása és megörökítése után átrongyoltam Realp faluba, ahol du. 4 körül 1500 méterről megkezdtem a Furka-hágó (2436m) vad, több emeletes szerpentinjeit és agresszív emelkedőit. 12 km hosszú ez a hágóút, cserébe viszont igen nehéz.. Seperc alatt bitang magasra kerültem, eltörpült a kis falu, ahol előbb az uzsonnámat majszoltam. A szikrázó nap elkezdte közelíteni a hegytetőket, tudtam, hogy kevés időm maradt mind a mászáshoz, mind a jó fotófények kihasználásához. Persze megint minden kanyarban fotózni / videózni kellett..

Ilyenkor mindig nagyokat vitatkozom a kilométerfaló énemmel, de végül mindig megállok, hiszen ki tudja, mikor járok erre legközelebb. Este hétkor még csak 2000 méter körül jártam, a kacskaringózás véget ért, a hegyoldalba vájt úton folytattam tovább. Kopár hegygerincek, zubogó vízesések, elszórt kőtömbök és szomorú fejű tehenek díszítették a vidéket. Egyszer csak akkora hegyóriások sziluettjeit pillantottam meg a lemenő nap fényében, hogy szinte elszégyelltem magam :-) Ezek már a Jungfrau vezette hegységcsoport négyezresei.

Nem sokáig élvezhettem a kilátást, mivel este 7 után masszív ködbe burkolózott a táj, fél 8 felé már 50 méterre csökkent a látótávolság, ami nem túl szimpatikus. Olyan érzésem lett, mintha egy kristálygömbben tekernék. Bármennyire is szerettem volna behúzni a második hegycsúcsot ezen a napon, biztonsági okokból 3 kilométerrel a hágó előtt megálltam. Feltoltam a bicajt csomagostul a hegyre, és egy kőház mögött vadkempinget alapítottam. Többször variáltam a sátorral, mire egyenes, kő- és puklimentes ágynak való talajt találtam. Felkészülve a hideg, hegyi éjszakára a következő kombinációban fúrtam be magam a hálózsákba: dupla zokni + tripla nadrág + tripla felső + pulóver + cipő + kesztyű + bringás nadrágból készült sapka. Az elvetemült hegymenet ellenére egész szép távot sikerült kisajtolni, úgy hogy 3 km bemelegítés után lejtővel nyitok holnap. Igyekszem megint korán kelni, vár a Grimsel-hágó (2165m), amit "csak" 1700 méterről kell majd megmászni, és véget is ér az első 100 km hosszú hegyi etap.

60 km
4 óra 45 perc
13 km/h átlag
68 km/h max

Megvan a 900. km! :-)

Location : Oberwald,