12. nap: La Rosiére (1850m) - Col du Petit St. Bernard (2188m) - Aosta (525m) - Saint-Rhémy (1750m)

Szuper jót aludtam a puha ágyban, ám korán kellett kelni, mivel 8-ra állítottam az ébresztőt. Miután kipattantam a párnák közül, lebaktattam a teraszra reggelizni, a menü a szokásos: lekváros croissant és tettestársai vártak az asztalnál. Gyönyörű idő kerekedett (jó, hogy nem mentem tovább előző este), hét ágra sütött a nap, az egész völgyet beborította. Kisebb felhők poroszkáltak a kék égen, gomolyogva takarták a havasok tetejét. Gyors és hatékony pakolás után 10 előtt sikerült elindulni, 1850 méterről folytattam a tempózást a csúcs felé. Közben zenét hallgattam, fotózgattam és gyönyörködtem a tájban. 2000 méteren már kezdett sziklásodni és kikopni a terep, míg nem megpillantottam St. Bernard szobrát. Közel a csúcs!.. és ez még nem minden: megjelent a Mont Blanc is északnyugaton - bitang magas, 4 ezer méteres, hófedte csúcsával üdvözölt. Innen még 1 km-t kellett izmozni, mire felértem, kb. dél körül a 2188 méteres Col du Petit St. Bernard tetejére. Fantasztikus érzés kerített hatalmába, talán ezt élveztem legjobban az eddigi négy alpesi hegy közül. Kaptam sorban a biztatásokat, egy 'Allez Champion' (="Hajrá, bajnok") is elhangzott, ezen jót mosolyogtam :D  

Fent megtörtént a szokásos fotózkodás, pacsizás bringás arcokkal, elég sok kalandor járt erre. Egy belga 40 éves fazon Vaduztól Toulouse-ig tolja, általában 2 évente teker, a kalandok között pedig a családdal nyaral, akik a tengerparton várták éppen. Tökéletesen beszélt amúgy angolul, itt a franciák többsége alapfokon is alig tud csevegni, komoly activity tudást szedtem fel az elmúlt héten :D Na tippeljetek ki jelent meg pár perccel később: Nicolas talicskázott fel nevetve az emelkedőn, sárga mellényében (már messziről ki lehet szúrni :-) Pacsival üdvözöltük egymást, ő amúgy a túrát hegyikerékpárral tolja, aminek kicsi, vastag kerekei nem a legjobbak országútra. Nico és a belga srác franciául kezdtek el hadoválni, így elköszöntem, és nekiláttam feltolni a bicajt a turista úton a szemközti dombra. Innen gyönyörűen lehetett látni a Mont Blanc-t (amikor éppen nem takarták felhők) és a körülötte tornyosuló csúcsokat. Visszagurulva újra összefutottunk Nicolas kalandortárssal, jól lefotóztuk egymást, ő inkább az Olaszország táblával pózolt (nyilván, mivel francia :-), én mindkettővel. Elköszöntünk egymástól, megegyezve, hogy akkor találkozunk a Grand. St. Bernard hágón :-) Adtam neki egy kis előnyt.. :P

Következett a szokásos vad lejtmenet, raktam is a kereket rendesen, ugyanis 50km zúzás várt rám Aosta-ig, amit szerettem volna hamar meghódítani. Később csillapodtak a lejtők, kb. 3 után sikerült is leérni a városba, ami 518 méteren feküdt. Egy gyors bevásárlás során vandálkodtam kicsit a helyi hipermarketben, feltéptem egy külön nem árusított cola pakkot, a szőlő helyett meg valami teljesen más gyömölcsöt pötyögtem be méréskor :D Az önkiszolgáló pénztárnál el is kaptak, egy kis ejnye-bejnye után kicseréltem mindent :D 

Aosta elhagyása után közvetlenül jött a kegyetlen hegymászás, következő állomásnak a Col d. Grand St. Bernard hágót (2473m) szemeltem ki..Nem ígérkezett könnyű feladatnak, pláne ilyen lentről. Elindítottam zenét és elkezdtem tempózni a nagy melegben. Utolértem egy 60 éves, norvég kalandort (már láttam őt lefelé), aki Marokkótól Lichtensteinig nyomja, már 6000 km-en túl.. Elég sok csomagja volt, kérdezte, hogy kérek-e egyet :D Rövid szóváltás után elég könnyen lehagytam, mire vérszemet kapott, és leelőzött, azóta sem láttam :-) Főleg, hogy elég hosszú holtponton kellett átküzdenem magam, ami nem csoda, mivel 34km volt a hegymenet összesen, talán az eddigi leghosszabb/legnehezebb. Közben lassan lebukott a nap a sziklák mögött... még küzdöttem, de egyre meredekebb kaptatók jöttek, egyre nagyobb hegyek tornyosultak körülöttem. Miután eltűnik a nap, elég barátságtalanná válik a hegyvidék, hűvös szellő jelzi, hogy vége a napnak. Végül Saint-Rhémy után kicsivel, 1750 méteren pihentem meg este 8 körül, a kiránduló ösvény és az országút között a meredek domboldalban, két fenyőfa alatt. Nehéz nap volt, de sokat hagytam a csúcsig, több mint 10 km-t, 700m szinttel. Elvileg négy napot szántam az Alpokra, pénteken lesz az ötödik, de már csak 50km Martigny és Svájc.. ez már csak fél napnyi távolságra van. Innen még két nap örömtekerés vár a Bern-Thun-Luzern-Vaduz-Feldkirch tengelyen. Két nap elég szűkös a hétfői 0:16-os pesti vonat eléréséhez, szóval bele kell majd húzni. Folyt. köv. :-)

5 óra 42 perc
88 km
átlag 15,4 km/h
max 58,2 km/h

11. nap: Col de l'Iseran (2764m) - Séez (1220m) - La Rosiére (1850m)

Egész jól sikerült felöltözni az alváshoz, hajnalban csak 2x ébredtem fel. Egyszer ki is kukkantottam a sátorból, annyira nem tetszett, amit láttam, sötét felhők gyülekeztek.. 10 körül keltem, egyből egy kiadós sajtos-szalámis-paradicsomos reggelivel kezdtem. Az ég már szebb képet mutatott, de így is masszívabb, ám szakadozó felhők tompították a napsütést. Nézegettem a műholdas térképeket (volt net a hegyoldalban :D), sűrű viharfelhőket láttam közeledni.. Olyan szép völgy terült el alattam, magas sziklás hegyekkel körülvéve, hogy (én bolond) 2 órán át rohangásztam / fotózgattam, közben perceket várva két felhőcsoport közötti napsütésre.. Dél körül folytattam a mászást 2405 méterről a Col de l'Iserán meghódításáért. Kőfallal körülvett és sziklaalagutakban kacskaringózó szerpentineken zúztam, közben tapsot is kaptam francia lányoktól :-) Újabb völgybe kúsztam, egyre magasodó csúcsokkal, 2600 méter körül, iyen magasan még sosem jártam. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy sötét esőfelhők jelentek meg a csúcs mögött, majd ez a felhőtömeg tekintélyt parancsoló sebességgel kezdett lefelé zúdulni... egyenesen felém. Félelmetes volt, a felhők körülöttem úsztak, alig lehetett látni. Nem kellett pár perc, szakadni kezdett az eső, úgy 2700m körül lehettem. Gyorsan felkaptam az esőkabátot és a sárga mellényt, majd tempóztam tovább... Szembe német kerekesek gurultak le, kiabálták, hogy pár méter, és itt a csúcs!.. és tényleg.. FELÉRTEM! Meghódítottam a Col de l'Iserán csúcsát, a maga 2770 méterével! Közben elállt az eső, valamelyest tisztult az ég, de nagyon-nagyon hideg volt, amit viharos szél erősített. 

Fent egy kőtemplom és egy fából épült étterem várta a vendégeket, gyorsan be is húzódtam melegedni és ebédelni. Az érkező bringásokkal eszmét és útvonalat cseréltünk. Egy francia sráccal beszélgettem, aki pont arra tart, amerre én (a svájci Martigny városába). Nicolas már július 6. óta úton, több mint 2 ezer kilométerrel a háta mögött, nem semmi :-) Elköszöntünk, én még fotózgattam. Ezután következett a zúzós lejtmenet, 60 km/h sebességgel süvítettem lefelé, újabb hegyek-völgyek bukkantak elő a csúcs túloldalán.

Meg-megálltam fényképezni, de a morcos felhők ebben annyira nem segítettek. Val d'Isére (1860m) és egy gyors bevásárlás után még durvább lejtmenet jött, nyitott alagutakkal, és fenyvesekkel borított zord sziklákkal. A napsütés felejtős, de legalább az út felszáradt. Egészen a Séez nevű faluig (1220m) rongyoltam, ahol újabb mászás vette kezdetét, a Col du Petit St. Bernard (2188m) meghódításáért. Nem volt könnyű. az eleje nagyon meredek volt, de lassan/biztosan sikerült leküzdeni. Egy francia bringás arcnak mondtam még a vonaton, hogy ha kondim nincs is, időm és kitartásom van! :-) Újabb völgyet építettem ki a hátam mögött, a táj továbbra is morcosan, felhősen, csendben figyelt, de ennek is megvolt a szépsége. Több holtponton átesve este 7 körül felküzdöttem magam La Rosérie (1860m) nevű faluba, ami az utolsó település volt a csúcs előtt. Odafent megint kegyelmet nem ismerő, sötét felhők gyülekeztek, így gondolkodóba estem. Menjek / ne menjek tovább? Későre járt, sötétedett, hideg is volt, de még csak 55 kilométernél jártam, miközben jobban fogynak a napok, mint a kilométerek... Így alig lesz időm Svájcra.. Tudtam, hogy a csúcs után 50 km lejtmenet jön, aminek a teljesítése lélektani előny lenne.. Az időjárás nem kímélt ezen a napon, de vajon másnap is rossz idő lesz? Ez dönthet a folytatásról, mert ha igen, akkor mielőbb érdemes lenne átzakatolni a hegyen A radar szerint napsütéses idő várható, így úgy döntöttem, nem kockáztatok.. Ha már itt vagyok, szép időben szeretném megörökíteni a hegymászásokat :-)  Visszagurultam La Rosérie-be, és egy 2 csillagos hotelben húztam meg magam, 32 euróért. Hogy miért hotelben? Sajnos elromlott az agydinamóm, amiről USB átalakítón keresztül töltöm a kütyüimet (gondolom a lejtmenetben történhetett). Az is lehet, hogy az átalakító ment tönkre, de nem a túra feladata ezt kideríteni :-( A veszteség kritikus, de átvészelhető, ÁRAM kell! Így ritkábban lesz vadkemping, valamint inkább a papír alapú térképet fogom nézegetni. A hotel egyébként szuper, három francia lány üzemelteti, kedvesek :-) A szobámban (már megint a 11-est kaptam :D) van zuhanyzó, franciaágy és TV is, ahol éppen a CNN Business News-t nézem :D Folyt. köv. Most már ígérem, belehúzok a kilométerekbe ;)

3 óra 39 perc
55km
átlag 15,1 km/h
max 61,6 km/h