Briancon felé fordítottam a kormányt, a hegyoldalban folytattam a tekergést egyszer fel, egyszer le, míg lassan sötétedni kezdett, így kempingvadászatba kezdtem. Nagy szükségem volt az áramra, mivel minden kütyüm és akkumulátorom lemerült. Este 8 körül gurultam be a szállásra Gillestre határában, egy kedves néni mutatta meg a sátorhelyemet, amely ezúttal 18 euróba került. Késő estig írtam a naplómat, majd nyugovóra tértem.
Hétfőn már hasamra sütött a nap, 10 és 11 között kecmeregtem ki a sátorkapun. Gyorsan összedobáltam a cuccaimat, dél lett mire el tudtam indulni, pedig elég nagy távot terveztem erre a napra. Briancon városát tűztem ki első állomásnak (30. km, 1100m), majd Montgenévre bukkanóján (45. km, 1900m) keresztül az olaszországi Susa lenne (90. km, 600m) a végállomás. Tettem is rendesen a kereket, kezdetben elnyújtot lejtők és kiváló napsütéses idő járult a segítségemre. Néhány tucat kilométer után komolyan elkezdett emelkedni az út, ezzel pedig egyenes arányban nőtt a táplálékbevitelem intenzitása. A meleg miatt nyakaltam a vizet is rendesen. Délután 2 körül érkeztem Brianconba, az egyik kedvenc francia városomba, ahova már szinte haza járok - harmadszor lyukadtam ki ide túráim során, most egy harmadik féle irányból. Az ismerős terep kedves emlékeket idézett meg tavalyról és 2011-ből. Kicsit változtattam az útvonalon, 2011-hez hasonlóan Montgenévre után a Col de l'Iserán hágóút (2770m) következik, az francia Alpok egyik csiszolatlan, számomra kedves emlékekkek teli gyémántja. Túl lapos lett volna az út eredetileg, és ha már itt vagyok, miért ne térnék vissza! Brianconban megint egy bődületes bevásárlást csaptam, csak hogy legyen némi tőkesúly nagyobb szélvihar esetén. Apropó: sajnos elég csúnyán beborult és hűvös is lett, lógott az eső lába. Ez nem szegte kedvemet, nagy lendülettel talicskáztam fel a várnegyedbe, majd tovább a meghódítandó hegy lábához. Bemajszoltam egy marok csokit, banánt és kajszibarackot, majd nekiestem az emelkedőnek. Menet közben sajnos rámszakadt az ég, de esőálló öltönyben ment még a tekerés.
Este 5 felé értem fel a közel 2000 méteres Montgenevre sí- és golfközpontba, ahol rendesen megnyíltak az égi csatornák, fedezékbe kellett szaladnom. Kisvártatva megkezdtem a nedves lejtőzést, bő 40 kilométeren keresztül, immár Olaszországban. Közben felszakadoztak a felhők, a lemenő nap megvilágította a vacsorámat, amelyet egy útmenti padon fogyasztottam el. Este 8 körül, több kisebb meglepetésmászás, majd lejtőzés után értem el Susa utcáit, 600 méter magasság alá süllyedve A 100. kilométer felé közeledve még mindig maradt bennem lendület az újabb emelkedő megkezdéséhez. A következő hegyecske a Col du Mont Cenis (2083m), innen még kegyetlen 30 km várt. 10 órakor már a jól megérdemelt durmolásomat töltöttem egy hajtűkanyar mögötti tisztáson a hegyoldalban. Másnapra a potenciális délutáni felhők korai kelést terveztem.
4. nap
83 km
4 óra 17 perc
19 km/h átlag
58 km/h max
5. nap
95 km
5 óra 15 perc
18 km/h átlag
69 km/h max
