4-5. nap: Embrun tóvidéke és hullámvasút Olaszországba

Vasárnap 10 után sikerült kikászálódni a mezőről, sajnos masszív felhőrendszer fogadott, némi napsütéssel. Folytattam a lejtőzést, ez az egyik kedvenc részem (kinek nem az), amikor csak néha/néha kell beletekerni, visz a gravitáció. Ettől függetlenül azért teszek rá egy lapáttal, hogy haladjak.. Az egyik kevésbé kedvenc részem, amikor kengyelfutó gyalogkakukk sebesség mellett tüsszentenem kell - de már ezt is kigyakoroltam... Egész gyorsan bezuhantam Barcelonette városkába, ahol megint egy óriási bevásárlást csaptam. Már kétnaponta szükségem van töltésre, meglehetősen gyorsan fogy a kaja, pedig nem kevés mennyiséget vásárolok.

Az örömlejtőzés közben szépen lassan elhagytam a masszív hegyeket, miközben igen meleg kerekedett, a felhők is eliszkoltak. Néhány óra múlva elértem az idei egyik legszebb állomást: Embrun tóvidékét. Egy lóhere alakú, masszív, érdes sziklákkal körbevett, fenyőkkel díszített, gyönyörű türkizkék tó körbebiciklizése következett. Rengeteg képet, videót rögzítettem, nem tudtam betelni a látvánnyal. Ez a hely a tökéketes párosítása az alpesi látványvilágnak és a nyári strandélménynek. Kellemes, néhol gyötrő hullámvasút kalauzolt körbe a vidéken, melynek csúcspontjául természetesen egy mini hágóút szolgált, kb. 1000 méter feletti magassággal. Innen megint jöhetett a lejtmenet, egészen Embrun városáig, ahol a délutáni napfényben köszönhettem el a tó fodrozódó vizétől.

Briancon felé fordítottam a kormányt, a hegyoldalban folytattam a tekergést egyszer fel, egyszer le, míg lassan sötétedni kezdett, így kempingvadászatba kezdtem. Nagy szükségem volt az áramra, mivel minden kütyüm és akkumulátorom lemerült. Este 8 körül gurultam be a szállásra Gillestre határában, egy kedves néni mutatta meg a sátorhelyemet, amely ezúttal 18 euróba került. Késő estig írtam a naplómat, majd nyugovóra tértem.

Hétfőn már hasamra sütött a nap, 10 és 11 között kecmeregtem ki a sátorkapun. Gyorsan összedobáltam a cuccaimat, dél lett mire el tudtam indulni, pedig elég nagy távot terveztem erre a napra. Briancon városát tűztem ki első állomásnak (30. km, 1100m), majd Montgenévre  bukkanóján (45. km, 1900m) keresztül az olaszországi Susa lenne (90. km, 600m) a végállomás. Tettem is rendesen a kereket, kezdetben elnyújtot lejtők és kiváló napsütéses idő járult a segítségemre. Néhány tucat kilométer után komolyan elkezdett emelkedni az út, ezzel pedig egyenes arányban nőtt a táplálékbevitelem intenzitása. A meleg miatt nyakaltam a vizet is rendesen. Délután 2 körül érkeztem Brianconba, az egyik kedvenc francia városomba, ahova már szinte haza járok - harmadszor lyukadtam ki ide túráim során, most egy harmadik féle irányból. Az ismerős terep kedves emlékeket idézett meg tavalyról és 2011-ből. Kicsit változtattam az útvonalon, 2011-hez hasonlóan Montgenévre után a Col de l'Iserán hágóút (2770m) következik, az francia Alpok egyik csiszolatlan, számomra kedves emlékekkek teli gyémántja. Túl lapos lett volna az út eredetileg, és ha már itt vagyok, miért ne térnék vissza! Brianconban megint egy bődületes bevásárlást csaptam, csak hogy legyen némi tőkesúly nagyobb szélvihar esetén. Apropó: sajnos elég csúnyán beborult és hűvös is lett, lógott az eső lába. Ez nem szegte kedvemet, nagy lendülettel talicskáztam fel a várnegyedbe, majd tovább a meghódítandó hegy lábához. Bemajszoltam egy marok csokit, banánt és kajszibarackot, majd nekiestem az emelkedőnek. Menet közben sajnos rámszakadt az ég, de esőálló öltönyben ment még a tekerés.

Este 5 felé értem fel a közel 2000 méteres Montgenevre sí- és golfközpontba, ahol rendesen megnyíltak az égi csatornák, fedezékbe kellett szaladnom. Kisvártatva megkezdtem a nedves lejtőzést, bő 40 kilométeren keresztül, immár Olaszországban. Közben felszakadoztak a felhők, a lemenő nap megvilágította a vacsorámat, amelyet egy útmenti padon fogyasztottam el. Este 8 körül, több kisebb meglepetésmászás, majd lejtőzés után értem el Susa utcáit, 600 méter magasság alá süllyedve A 100. kilométer felé közeledve még mindig maradt bennem lendület az újabb emelkedő megkezdéséhez. A következő hegyecske a Col du Mont Cenis (2083m), innen még kegyetlen 30 km várt. 10 órakor már a jól megérdemelt durmolásomat töltöttem egy hajtűkanyar mögötti tisztáson a hegyoldalban. Másnapra a potenciális délutáni felhők korai kelést terveztem.

4. nap
83 km
4 óra 17 perc
19 km/h átlag
58 km/h max

5. nap
95 km
5 óra 15 perc
18 km/h átlag
69 km/h max

9. nap - Briancon - Montgenévre (1860m) - Susa (517m) - Col d. Mont-Cenis (2084m)

Hétfő hajnalban csípős hideg költözött a völgybe, elkezdtem komolyan fázni, felkapkodtam minden ruhámat, amit találtam. Reggel 8 körül pattantam ki a sátorból, vacogva sürgettem a napot, hogy bukjon át végre a szemközti, hegyen, és melegítse fel a párás rétet. Ez fél 9 körül össze is jött, én pedig ennek örömére összepakoltam.  Még egy órát fotózkodtam / rohangásztam a réten, később ez az 1 óra eléggé hiányzott... 10 körül indultam el,először egy 1860-as hegyecske következett.. Ámulva lestem felfelé, hogy milyen magasra kell felmászni, elég rövid távon, elég magasra.. szóval a meredekségre nem volt panasz :D A hágóút a Tour de France idei szakaszai között szerepelt, így még látszódtak az útra festett / mázolt / karcolt szurkolói biztatások, néhol az egész sáv tele volt :-) Hangulatos volt így feltekerni, pláne, hogy 'Thomas' feliratok is szerepeltek az aszfalton :-) ( Thomas Voeckler a franciák bringás hőse, aki bár lemaradt a dobogóról, idén többször vezette a Tourt és viselte a sárga trikót) Egész könnyedén kb. dél körül feljutottam a csúcsra, 1860 méterre, Montgenévre városába, ami talán inkább falu, olyan kicsi. Sokan jöttek golfozni, meg kirándulni, páran kérdezték is, hogy honnan hová tartok, 'nice trip' volt a reakció :-)

Az első hegy után hatalmas zúzás következett, kb. 40 km lejtmenet a völgyben, néhol meglehetősen erős szembeszéllel. Egészen Susáig (516m) ereszkedtem, a masszív sziklák, nyitott alagutak és kanyargós szerpentinek között. Susa egy csendes kis falu a patak partján, furulyázó bácsival és rekkenő hőséggel.. Bevásároltam, vettem két tábla csokit - kellett a kalória, ugyanis komoly mászás előtt álltam. 

Dupla annyit kellett talicskázni, mint délelőttt, egészen 2084 méterre. Olyan meleg lett, hogy kapkodtam rendesen a levegőt, ömlött rólam a víz. Rögtön az elején, kb. 800 méteren fura hangra letten figyelmes, először azt hittem az agydinamóval van valami gàz... de nem, defektet kaptam. Gyors kerékcsere + pumpálás.. mérgemben behajítottam a patakba a belsőt, de gyorsan rájöttem, hogy ez böszmeség volt, mivel egy darab gumim maradt a négyből, így egy ragasztott belső életmentő lehet... gyorsan ki is halásztam :-) Ezután vadabbnál vadabb emelkedők jöttek, a nap szerencsére elbújt a hegy mögött, én meg közben az izgalomban felfaltam az összes kajámat (= csoki, alma, barack, sajt, szalámis szenya + dupla adag táplálékkiegészítőt is toltam) Közben a felhők is gyűltek, zord tájat varázsolva a sziklákkal és fenyvesekkel dúsított hegyoldalból. Már ment le a nap, amikor a célegyenes szerpentinjeit gyűrtem, és egy 6 emeletes kacskaringón kapaszkodtam fel 2000 méterre, a felhők közé. Kb. utolsó leheletemmel koptattam Col du Mont-Cénis sziklás útjait. Annyira nem volt bizalomgerjesztő a táj, köd kúszott le a hágóra és az itt fekvő kis tóra, miközben elég hideg is lett. A sátrazás megint vacogós lett volna, így hotel mellett döntöttem. Találtam is egy egycsillagosat (Hotel Gran Scala Mt. Cenis*), egy szobával, reggelivel, 35 euróért. Baráti. Barátibb legalábbis mint kint a szabadban éjjel, 2 ezer méteren... Jót fürödtem, és befészkeltem magam a szobába, plusz természetesen rácuppantam a konnektorokra :P Az ágy nagyon puha :-) Holnap (kedden) jön a Col de l'Iseran (2764m), na az nem lesz semmi.. ilyen magssan még nem jártam. Remélem, megmarad a jó kondim, bár ehhez kicsit több kell majd.. Meglátjuk :-)

78 km
5 óra 42 perc
átlag 13,6 km/h
max 56,2 km/h

Location : Rue du Vieux Moulin, Parc National de la Vanoise, 73480 Lanslevillard,