14-15. nap: Európa tetején - a Jungfraujoch meghódítása

Nagyon-nagyon-nagyon-nagyon korán keltem pénteken: 6 óra 20 perckor csörrentek meg a telefonjaim. Nem kellett aggódni a kemping népének felveréséért, ugyanis ekkor már elég sokan sürögtek-forogtak, reggelit majszoltak. Azért pattantam fel ilyen botrányos időpontban, mert igen sok teendő jutott erre a napra: 1. Grosse Scheidegg 18 kilométeres megmászása, majd legurulás Grindelwaldba (625m > 1961m > 1003m) 2. Vonatozás a Jungfraujoch állomásra Kleine Scheideggen keresztül, majd visszatérés ugyanide (1003m > 2062m > 3571m > 2062m) 3. Hat kilométer séta a Mannlichen-csúcsra (2062m > 2343m) 4. Az utolsó, 17:30-as felvonóval visszatérés Grindelwald faluba (2343m > 1003m). Az egyes pont legalább 4-5 órás elfoglaltság, a kettes pont 3-4 órát tesz ki, míg a hármas pont kb. 1 óra.

A grandiózus tervet előző este eszeltem ki, már csak meg kellett valósítani... A kulcspont az utolsó felvonó elérése 17:30-kor. B terv egyelőre nem készült, max. nehéz szívvel, de kihagyom a tavaly már megcsodált Mannlichen-csúcsot.7 óra után kicsivel nyakamba vettem a Grosse Scheidegg izmos kaptatóit, Mannlichenért és az időért küzdve... csomag nélküli hegyikerékpárosokkal lépést tartva tettem rendesen a kereket, miközben lassan ébredezett a hegy és völgy élővilága. Egy országúti kerekes bácsitól kaptam is egy "Bravo!" kiáltást, a szemben érkező turisták/helyiek pedig szinte egytől egyig mosolyogva üdvözöltek (Svájcban mindig előre szokás köszönni). A Gr. Scheidegg nem hivatalos, kertek alatt, egy sávban surranó hágójától mindig féltem egy kicsit (tavaly ki is hagytam), mivel kegyetlenül gyorsan és keményen emelkedik. A svájci bringás körversenyt is elhozták már ide egyébként. Fél 10 után már 1500 méteren kocogtam, de a java még csak ezután jött. Gyilkos egy hágó ez, egyre rövidebb távon, egyre nagyobb mértékben emelkedik...  Küzdöttem is keményen kiállva a nyeregből, majd kb. 50 méterenként megpihentem. Délkeletről érintőre vettem a Wetterhorn négyezres, elképesztő magas, függőleges falát, majd fél 12 tájékán, 4 órás elvetemült mászás után felértem az 1961. méterre is!

Az idei 12. csúcsról csodálatos kilátás nyílt Grindelwald völgyére, mellyel szemben óriási négyezres, havas hegykavalkád tornyosult: Wetterhorn, Schreckhorn, Eiger, Mönch, Jungfrau, hogy csak a legnagyobbakat említsem. Ismét csodás időt kaptam, 4. napja nincs egy szál felhő sem az égen... Gyorsan leiszkoltam Grindelwaldba, megcélozva a 12:47-es vonatot.. több kilométert gurultam, miközben szájtátva ámultam a panorámán, melyet természetesen videóra vettem. :)

Kisvártatva bekövetkezett az, aminek nagyon nem kellett volna: első defekt... ráadásul a forró kövön, álló helyzetben. Itt olyat tettem, amit otthon tilos kipróbálni!! Lapos első kerékkel gurultam tovább az időveszteség elkerülése érdekében... úgyis a hátsón van a súlypont. Hamar a pályaudvarra érve folytatódott a pechsorozat, minden jegy elkelt a Jungfraujoch-ra!!! Részleges, Kleine Scheideggig érvényes jegy vásárlása, majd egy pillanatnyi sokk után nem hagytam annyiban a dolgot, és megtalálva a kiskaput: az automatából sikeresen kibányásztam a 160 frankos menettérti jegyet a Jungfraujoch-ig. Szuper! A biciklit lekötöztem, az értékeket/kütyüket és a teljes elemózsiát a hátamra dobva felpattantam a vonatra. Kleine Scheideggen átszállva a fogaskerekű vasútra, a hegy belsejében folytattam az utam, fél 3-kor pedig meg is érkeztem a 3571 méteres, havas csúcsra. Egyből a hóra rohantam, szenzációs látvány fogadott: előttem hevert fél Svájc, a hátam mögött az Alpok leghosszabb, 25 kilométeres gleccsere az Aletsch, körülöttem pedig négyezer méteren hömpölygő hótömegek és sziklás masszívumok figyeltek. Ekkora magasságban még sosem jártam! Nem is volt olyan hideg, kb. 10 fok lehetett. A Jungfraujoch létesítményében végigszaladva a túraútvonalon több érdekességgel találkoztam: kiállítást láttam a vasút  építéséről, az alpesi népek és a hegymászók életéről, fagyos jégbarlangban próbáltam talpon maradni, valamint a Szfinx-torony lukacsos acél erkélyén kapaszkodtam a mélységtől igencsak megrettenve... 2000 méter szakadék tátongott alattam!

A mesteri tervhez képest jóval később, élménytúladagolással felvértezve, 16:40-kor indultam vissza vonattal, fél 6-ra értem le a Kleine Scheidegg állomásra. Itt az ördögi tervemtől teljesen eltérve, a gyönyörű időtől megtébolyodva visszaváltottam a jegyeimet, elengedtem az utolsó vonatot, majd mégis elindultam Mannlichen felé... Abban a tudatban tettem ezt, hogy csak gyalog fogok tudni lejutni, 14 kilométeren át, sötétben érkezve. Éljen a kalandtúra! :) Rengeteg fotó és mozgókép készítése után fél 8 körül érkeztem meg a Mannlichen-csúcsra, ahonnan ismét megcsodáltam a bitang négyezreseket, előtérben a Tschuggen-heggyel és a menedékházzal, ahol tavaly megszálltam. Felejthetetlen panorámaélmény! A csúcson többször beleintegettem a webkamerába, majd csaptam egy bőséges lakomát a naplementében. Lelkiekben készültem a 14 kilométeres, esti lejtmenetre, mely során 1400 métert kellett gyalog leküzdenem. A csúcson egy autó parkolt csak, a fuvar esélye egyenlő volt a nullával.

Háromnegyed 9-kor zenével a fülemben nekiveselkedtem a több órás menetnek. Árkon, bokron, mezőn, legelőn, turistaúton, sziklákon át szökdécseltem, szedtem a lábaimat az egyre sötétebb éjszakában, Grindelwald fényei mutatták az irányt a mélységes mélyben. Koromsötétben már nem mertem ösvényre lépni, a hosszabb betonúton kacskaringóztam. Tömtem magam csokival és vízzel, majd hosszú gyaloglás után végre megjelentek az első közvilágításból származó fények, innen már könnyebben ment a lépdelés. Az utolsó métereken már csak úgy vonszoltam magam, pont a hegyi tekerésnél fontos, belső combizmaimat nyúztam széjjel a lejtmenetben. 3 órás, brutális túragyaloglás után értem vissza a pályaudvarra éjfél előtt nem sokkal. A defektes kereket megjavítva, összecuccolás és egy kis pihenés után, fél 2 körül ért az álom egy legelő tetején Grindelwaldtól nem messze.. Nem semmi nap volt, a túra egyik legkalandosabb élménye!

Szombaton jó hosszú alvás után, kora délután ébredtem, majd izomújraindítás, bevásárlás, frank-euro váltás után Bernig gurultam Interlaken városán át, majd a Thunersee nevű tó mentén, ahol már harmadszorra jártam. Ez az egyik, szép emlékekkel teli, kedvenc vidékem az Alpokban! A berni főpályaudvaron jegyet váltottam, majd a biciklit atomjaira szedve felültem a Genfig közlekedő 21:04-es gyorsvonatra. 2 órával később a bicikli összeépítése és egy hatékony Google Navigációs városból kisurranás után Genftől 7 kilométerre, egy búzatábla sarkában építettem ki a szokásos vadkemping létesítményemet éjfél körül, majd a francia hegyekkel álmodva durmoltam át az éjszakát.

Biciklizés:

113 km

7 óra 28 perc

15 km/h átlag

57 km/h max

Gyaloglás:

20 km, ~ 4-5 óra

14. nap: Thun - Interlaken - Luzern - Küssnacht

Eső áztatta erdőben ébredtem 9 körül. Gyorsan össze is pakoltam, sok kilométer várt még rám. Kutattam a fák között, kék eget remélve.. annyira nem volt kék.. :-( A műholdas előrejelzés is egy masszív, esőfelhőkkel dúsított hidegfrontot kiáltott.. még Fr.o. körül járt, de kora este Svájcot is elcsípi majd. Lesz itt esőben tekerés. Ez kicsit elvette a kedvem, így az eddigi 25-ös átlag helyett, 20 km/h körül gurultam be Thunba. Vettem még két belsőt a biztonság kedvéért, összesen 5 ezerbe került.. :-/ Gomolygó felhők között, a Thunersee szerpentinjein tekertem be Interlakenbe, ahol gyönyörüen rá lehetett (volna) látni a Jungfrau 4 ezer méteres csúcsára és a körülötte magasodó hegyekre. Úgy döntöttem ebédelek egyet, közben kisütött a nap és felszakadoztak a felhők, a hegyek pedig előbújtak. Egész jó idő lett :-) Fotózgattam egy sort, megcsodáltam a havas hegyeket, majd újult lendülettel folytattam a tekerést délután, Brienz irányába, közvetlenül a tó mentén. Két éve itt felhőket kaptam, most végre láthattam, hogy néz ki ez a táj :-) Jó meleg is kerekedett, élvezettel gurultam fel-le a sziklákkal övezett tóparton, könnyű terepen, szemben a hegyekkel. 

Brienz után kezdett emelkedni az út, ugyanis egy 1007 méteres hágó, a Brünigpass várt rám, hogy átjussak, Lungernig. Ez egy nagyon kegyetlen hágóút, 4km alatt 600 métert emelkedik, ami bitang meredekséget jelent. 2009-ben megmásztam már a másik oldalról, onnan sem túl kíméletes.. Egész végig kiállva a nyeregből küzdöttem, de így is 5-6 km/h sebességnél többet nem tudtam kihozni. Kb. 1 óra alatt értem fel, jól megizzasztott.. Közben velem együtt átbuktak a hágón (= fölöttem) a sötét felhők is, melyek már Brienz óta félelmetes sötétséggel és gomolygással üldöztek a tavak felől..

Lefelé zúzva előbukkant kedvenc Lungernem is, élénk kék színű tóval díszítve, ahol két éve kempingeztem.. napos arcát nem mutatta még nekem ez a falu. Innen ismét zúzós lejtmenet jött, ám néhány km múlva elkezdett szemerkélni, majd szakadni az eső. Félre is álltam egy kis kora esti vacsora kedvéért, valamint felkaptam az esőálló öltönyömet is a láthatósági mellénnyel együtt. Az eső mérséklődött, szemerkélő cseppek között folytattam az utat. Közben a GPS is kialudt, működőképes agydinamó hiányában az utántöltés elmaradt :-( Innentől magamra és a több országot tartalmazó (= nem túl részletes) papír alapú térképre hagyatkoztam, miközben szürkülni kezdett. Luzern felé sikerült is eltévednem párszor, de ami a városban történt az volt a csúcs.. 8 körül értem be, kb. 1 órát bolyongtam, mire kijutottam.. közben besötétedett.. Hogy teljes legyen a kép, összehoztam egy esést is.. Elég nagy sebességnél próbáltam bringás sávot váltani, csakhogy nem láttam, hogy a sáv amibe váltok nem sáv, hanem egy padkával szegélyezett, járdára festett út. Így szépen ráhúztam a szegélyre a kereket, egyből borult is minden.. :D Nem is tudom, hogyan, de félúton sikerült leugranom a járgányról, így már rajta sem voltam amikor megborult - kb. 5 méterrel előtte álltam meg.. A járókelők már csak a robajra kapták fel a fejüket. 

Miután összekapartam a cuccot, lendületes sprintbe kezdtem, Zugig akartam eljutni, közben lestem a hoteleket / kempingeket, ahol fel tudnám tölteni a lemerült kütyüket. Sajnos nem nagyon találtam megfelelő helyet, 80-100 frankot nem adok egy éjszakáért.. Küssnacht környékén megint eltévedtem, főleg, hogy nem találtam az első lámpámat sem.. Ez így nagyon szenvedőssé vált, így végül az autópályafelhajtó tövében egy domboldalon húztam meg magam, lélekben felkészülve a másnapi hidegfrontra. Sokat mentem ezen a napon, de még egyszer ennyi vár rám.. küzdelmes lesz a vonat elérése az utolsó napon.. Folyt. köv. (?)

137 km
7 óra 20 perc
max 61,7 km/h
átlag 18,6 km/h

13. nap: Col du Grand St. Bernard (2437m) - (Martigny - Lausanne - Bern) - Thun

Rosszul aludtam az éjjel, ugyanis sátrastul megindultam lefelé a domboldalon :D Amúgy is ferde volt a fészek.. annyira nem volt vicces. Így már 8-kor kidobott az ágy, amit ki is használtam egy korai indulásra. 700 méter mászás várt még rám a Grand St. Bernard hágó csúcsáig, 2437 méterig. 9 felé feszültem neki a kezdetben könnyű, majd bitang nehéz emelkedőknek. Egyszer csak kijutottam az erdőből, és óriási sziklás csúcsok elé keveredtem. Előkerült az a 4 emeletes, emeletenként 1-1 km hosszú szerpentin is, ami csak rám várt ezen a napon. Hihetetlen magas volt a vége, nem hittem a szememnek. Azt hiszem, utoljára maradt a legnehezebb csúcs.. Közben vonultak az égen a felhők, eltakarva a napot, ezzel hűsítve kicsit mászást.. Nagyon lassan,  de biztosan tepertem a csúcs felé. Alig mertem lenézni, olyan mélyről kúszott fel az út.. Szembejött egy fogadó, zászlókkal, azt hittem vége, de nem, még ugyanennyi várt felfelé. Éppen egy zarándoklatot elkövető csoport mászott felfelé a hegyoldalban, kolompolva és énekelve.

Őket hallottam reggel a völgyben elhaladni a sátram fölött. 2 ezer méter után már kopár sziklák és magashegyi állatok fogadtak. Vékony szerpentineken és egy hosszú, nyitott alagúton át folytattam a küzdelmet, míg elértem az utolsó kanyarig. Még utoljára lenéztem, és megcsodáltam a mélységet és magasságot, majd egy nagy levegővétellel felgurultam a csúcsra.. 3 óra alatt sikeült meghódítani a Grand St. Bernard hágót (2437m) Fent egy óriási szikla tövében egy gleccsertó fodrozódott, St. Bernard szobra pedig a fenti hotelekre tekintett. Egy gyors fotózkodás következett, majd felvettem a szél- és vízálló öltönyömet, mivel közben beborult, és a lejtmenetben mindig nagyon hideg van. Átbukva a csúcson Svájcban találtam magam, következett a kiérdemelt lejtő. Miközben száguldoztam lefelé a szerpentineken, és olyan 50-60 km/h sebességgel kerülgettem a sziklákat, eleredt az eső is.. viszonylag hamar elállt, megszöktem előle :-) 

A nagy zúzásban egyszer csak eldurrant az első kerekem... úgyis olyan régen cseréltem belsőt :D Annyira azért nem örültem a dolognak. 20 perc után folytattam a zúzást Martigny felé (kb. 50km), ahova bő 1 óra alatt, fél 3 körül értem le. Pont az orrom előtt ment el egy Lausanne felé igyekvő bringás vonat.. 2 óra múlva jött volna a következő.. Olyan vonat, amin nincs bicajos szerelvény, 25 perc múlva érkezett. Nem volt hát mit tenni, villámtempóban, 20 perc alatt szétszedtem a bringát, ráhúztam a paplanhuzatot amit egész úton cipeltem.. A nagy kapkodásban még jegyet és kaját is sikerült vettem. Össze-vissza pakoltam mindent, közben nagyon figyeltem, nehogy elhagyjak bármit is.. Jött is a vonat, nagy nehezen felkászálódtam rá, egészen Lausanne-ig zakatoltam. Az úton mellém ült egy bölcs, 70 éves néni, mellesleg angol-francia tanár, jót beszélgettünk egészen Montreux-ig, ahol leszállt. 1 óra múlva megérkeztem Lausanne-ba a 7-es vágányra. Közben kiderítettem neten, hogy 5 percem lesz átszállni a berni vonatra.. Nem találtam a vágányt, így a kalauz segítségét kértem, mondta, hogy 1-es, két percem van.. Uccu rohantam a batyukkal és az összecsomagolt bringával a vállamon. Pont elértem, az ajtók mögöttem csapódtak be.. Újabb egy óra utazás következett Bernig. Közben az idő nagyon elromlott, csekkoltam a műholdas térképet, egy komoly hidegfront érkezett a régióba, este felhőszakadás várható, de másnap jobb idő lesz. Bernbe érkezve, kb. fél 6 körül, szemerkélt az eső.. Gyorsan összeszereltem a bringát = kerekek, kormány, nyeregcsö, csomagok fel, majd nyakamba vettem a kb. 30km-re fekvő Thun városát.

Sprinteltem keményen, menekülve az eső elől. Innen már ismerős volt a terep, 2 éve itt tekertem: a berni parlament, a szántóföld ahol kempingeztem, a domboldal, ahol a naplementét lestem, a körforgalonm, ahol taknyoltam :D mind szép emlékek :-) Végül nem sokkal Thun előtt, egy sárral körülvett, nyirkos erdőben, fenyők között állítottam sátrat. Nem sokkal a becuccolás után szakadni kezdett az eső, jól tettem, hogy megálltam. 2 napra 250 km maradt Feldkirch-ig, nem lesz könnyű menet, taposni kell majd rendesen a vonatért..

79 km
4 óra 2 perc
átlag 19,6 km/h
max 56,0 km/h