5. nap: Kibékülés a tehenekkel és királyhágók meghódítása

"Múúúúúúúúúúúúúúúú" - no de kezdjük az elején: Még tegnap este zseniális ötletnek tartottam, hogy a pihenőpont alatt, az elektromos kerítésen túl, a túraút mellett húztam sátrat. A kolompolásokból hamar kiderült, hogy a megkaparintott hegyoldalam valójában egy teheneknek fenntartott legelő. Kimásztam a sátorból, mire ketten szemeztek velem bamba szemekkel, hogy mégis mi a frászt keresek itt.. Hirtelen feléjük rontottam, erre eliszkoltak. Ezen jót nevettem, majd visszamásztam a sátorba. Fél óra múlva valaki keservesen elkiáltotta magát: "Múúúúúúúúúúúúúúúú" - ennek már szarva is volt, és nem reagált a szép szóra (elűzésre), végül szomorúan eloldalgott. Megsajnálva szegényt visszaköltöztem a pihenőpontra :-) Lefekvés előtt még tervezgettem az utat, (be kell hozni az eső okozta lemaradást) és nagyon reménykedtem a másnapi jobb időben. Este már tisztulni látszott, emiatt bizakodva, 10 körül aludtam el. Éjszaka nagyon hideg volt, sokat forgolódtam. Fél 7 után pattantam ki az "ágyból", és mi fogadott? TISZTA KÉK ÉG, Yesssss! A szemben fekvő havas hegyek végre megmutatták a kobakjukat is, a szikrázó napsugarak folyamatosan kúsztak be a völgybe.

Gyorsan összepakoltam, és 8 előtt már raktam is a kereket az emelkedőkön: 1800-ról kellett feltalicskázni egészen 2600 méterig, a csúcsig kb. 8-9 km maradt. A nap átbukott az ordas sziklákon, fél óra után végre bevilágította a szerpentineket, ahol kanyarogtam. A sokadik hajtűkanyart faltam, közben nonstop fotóztam / videóztam a tájat. Emiatt lassú is voltam, több kalandortárs tűzött el mellettem. Egyszer majdnem le is csúszott a bringám a mélybe (szerencsére 1 méter után megállt), amikor nekitámasztottam egy póznának. A völgy közben egyre szebb színekben pompázott, letekintve látszódott a több emeletes Grossglockner út, ami egyre feljebb és feljebb vitt. Nehéz elhinni, hogy honnan jöttem, amikor lenézek a mélybe. Egész könnyedén, kb. 11 körül értem fel a platóra, kb. 2300 méterre, ahol már látszódott a célegyenes, a Fuscher Törl kőháza 2439 méteren (itt persze még korántsem volt vége).

Megállva a pihenőponton, örömujjongásban törtem ki, olyan szép kilátás fogadott: pompás völgypanoráma, gyönyörű havasok, kacskaringós szerpentinek, fodrozódó gleccsertó, masszív menedékházak, szikrázó napsütés, festői bárányfelhők - nem is kívánhattam volna szebbet :-) Megérte várni a jó időre! Egyszer csak megpillantottam egy köztes csúcsot, melynek neve: Edelweisspitze és 2571 méteren, mint egy bástya magasodott a fennsíkon. Ezt meg kell hódítani - adtam ki a parancsot a lábaimnak, majd a könyebb tekerésért lehámoztam a bicajról és elrejtettem a csomagjaimat (keményen a pad alatt). Ezután nyakamba vettem az Edelweisspitze macskaköves (!!?) emelkedőit. Csomagok nélkül csak úgy suhantam körbe-körbe és felfelé, ezen a rövid 2 kilométeren. Fent még pazarabb kilátás fogadott, nem kíméltem a fotógépeket :-) Szuper érzés volt fotózkodni a 2571m táblával :-) A végig macskaköves úton nem volt egyszerű visszaereszkedni, a rázkódásban el is hagytam egy lencsevédőt, szerencsére rámszóltak egy kocsiból, hogy menjek vissza érte.

A fennsíkról gyerekjáték volt a Fuscher Törl csúcs (2439m) meghódítása. Innen átbukva egy másik völgybe pár száz métert ereszkedtem 2200-ig, ahonnan kicsit kopárabb, sziklás vidéken támadást intéztem a 2504 méteres Hochtor nevü csúcsig. A Hochtor egy 30-as években épült, masszív kőalagút, ami a hegyet átütve egy újabb völgybe vezényel. A harmadik csúcsot egy Magnummal ünnepeltem :-) Közben több felhő érkezett, de a nap mindig talált magának utat. A kötelező fotózás után nekiveselkedtem a jól megérdemelt lejtmenetnek, amit sisakra rögzített kamerával mentettem meg az utókornak.

A vad gurulás zöldebb, fenyőkben dúsabb vidékre vitt, Heiligenblut városkában ért véget a Grossglockner út, 1300 méteren. Felejthetetlen élmény marad, az biztos!  800 méterre ereszkedve megcsodáltam egy vízesést, ami egy hajadon lány lépéséről lett elnevezve. Újabb hágó várt, az Iselsberg Pass (1209 méter), ez már könnyedén ment a kétezresek után. Közben érdekes dolog történt: tűző napsütésben egy darab nagyobbacska felhőből kezdett szemerkélni az eső foltokban, többnyire az út és a fejem kimaradt, inkább a zöldnövényzetre koncentrált. Micsoda öntözőrendszere van az Alpoknak! :-) Szuper szivárvány is lencsevégre került. A következő gurulópálya egészen a csúcsos sziklákkal körülvett Lienz-ig vitt, ahol este 6 körül úgy döntöttem, kipróbálom az otthon kinézett tavas kempinget a hegyekben. Ez sajnos újabb emelkedőket jelentett, bár küzdelmesen, de lenyomtam ezeket is. Megérte, mert 4 éves alpesi pályafutásom alatt a legolcsóbb kempinget találtam - 8.5 euro. Holnap irány Olaszország, a Dobiacco-nyereg (1219m) bekebelezése után majdnem 100 km lejtmenet vár, ezzel tervezem behozni a lemaradást. 5 nap alatt napi 68 km átlagnál járok, ami a tervek szerint minimum 83 km / nap kellene, hogy legyen. Nem nagy a lemaradás, behozható. Meglátjuk, mit hoz Itália. Most pedig alszom egy nagyot! :-)

81 km

4 óra 41 perc

17 km/h átlag

69 km/h max

Location : Address not available