2013. júl. 29.

8. nap: Livigno és Bernina, lejtőzés Olaszországban



Szombat reggel ismét korán keltem, hogy átpakoljam és megszárítsam az elázott cuccaimat. Körbeterítettem a sátor környékét ruhákkal, a kemping lakói lestek is hogy mi ez a zsibvásár itt.. :) Amíg száradtak a holmik, hasznosan töltöttem az időt, megírtam egy napi élménybeszámolót, rendet raktam a szárazon maradt csomagjaimban. 11 körül sikerült elindulni, rögtön boltot keresve, hogy feltöltsem készleteimet a két csúcs előtt. Livigno egy óriási síparadicsom, igen sok turistával, ami azt jelenti sajnos, hogy előbb talál az ember sportáruházat, ruhaboltot, mint élelmiszerüzletet. Végül az utolsó kanyarok egyikében találtam is egy boltot, nem is akármilyet: egy konnektor volt a falán! Egyből rá is cuppantottam a telefonom! Bevásárlás után bele is kezdtem a Forcola di Livigno nevű hágóba, 1800 méterről kellett felpedálozni 2315 méterre. Ismét szép időt fogtam ki, a szint is elég komótosan emelkedett. Miután kikopott a növényzet, elém tárult a hegyoldalban vezető, hajtűkanyarmentes peremút, amely egészen a csúcsig vitt. Az egyik kanyarban egy boci pózolt egyet nekem és a kamerának, nem lehetett kihagyni a fotósorozatot, több szögből és különböző távolságokból. Szárítás közben elhagytam az egyik új kesztyűm egy darabját, sajnos minden évben eltűnik valami.. Távozás előtt mindig többször átvizsgálom a parkolóhelyemet, ellenőrzöm a csomagokat, de ennyi holmi és távolság mellett fel kell készülni az ilyenekre. 
Miután elmorzsoltam egy virtuális könnycseppet a kesztyűért, néhány méter múlva már az utolsó, legmeredekebb részen tekertem, majd 3 óra előtt kicsivel begyűjtöttem az újabb trófeát! A Forcola di Livigno hágóút 2315. méterénél örvendeztem a célba érésnek. Több motoros is segítségemre sietett a sajtófotózásban, cserébe én is kattintgattam róluk pár képet.A lejtmenetben szembejött velem egy hatalmas havas hegycsoport, a tátva maradt szám miatt leginkább a szemből érkező muslicák szomorkodhattak. 300-400 méter ereszkedés után gyorsan le is értem a svájci határhoz,  ahol egy kis kitérővel terveztem meghódítani a Bernina-hágót (2330m). Tüstént le is pakoltam mindent a bicikliről, és elrejtettem a csomagokat egy bozótban, csak az értékek maradtak az első táskával. Ezt egyébként elfelejtettem megcsinálni a Stelvio előtt, ahol csak az utolsó kanyarok egyikében esett le, hogy feleslegesen cipeltem fel-le 30 kg csomagot körforgalomban... 

A lábaim egyébként egész jól bírják a tempót, tegnapelőtt nyikorogtak csak kicsit, az 1300 méteres mászás és a Stelvio végén. Igyekszem óvatosan tekerni a hegyen, még mindig elég hosszú út áll előttem, most kezdődik csak a kaland második harmada. A könnyítés után sokkal lendületesebben kapaszkodtam az újabb szerpentineken, melyek most jóval hosszabban tekergőztek, mint a Stelvio, 1-2 óra biztosan lesz oda-vissza, fotózgatással együtt. Felfelé egyre közelebb kerültem a korábban már látott havas hegycsoporthoz, egyre meredekebb út vezetett a magasba. Cserébe olyan kilátást kaptam a délutáni nap meleg, felhőszegény fényében, hogy megint bőven jutott anyag a lencsevégre. Fél 6-ra sikerült felérni a tetőre, ahol meghódítottam az első hegyi szakasz utolsó, 9. hegycsúcsát: a Passo del Bernina hágót 2330 méteren. Örömfotózás és távolba merengés után rögzített felvétellel, jókedvűen szlalomoztam vissza leparkolt csomagjaimhoz.
Felpakolás közben vettem észre, hogy a csomagtartó szerkezet kipattant a helyéről, a sárvédő pálcái és a váz tartotta meg az ebben a szituációban igen komolyan imbolygó csomagrengeteget. Kb. negyed óra alatt visszapattintottam és becsavaroztam mindent, most már újra stabilan feküdt a puttony. Egy jó paradicsomos halkonzervet némi vajas kenyérrel betolva nekiugrottam a lejtmenetnek, melyet már régóta várok: kb. 100 km semmittevős gurulás következik! Ezzel búcsúzom az első hegyi szakasztól, melynek mind a 9 kétezres csúcsán sikeresen túljutottam. Örömmel fogok visszagondolni, erre a majd 500 km-re és a megcsodált hágókra: Flüelapass, Albulapass, Ofenpass, Umbrail Pass, Passo dello Stelvio, Passo Foscagno , Passo Eira, Forcola di Livigno, Passo del Bernina egytől egyig fantasztikus teremtmények.. :) A lejtőzés után egy 120 km-es, többnyire sík szakasz jön majd a Comói-tóval, Lugano riviérára emlékeztető vidékével és tavaival. Jól jönnek már ezek a könnyebb szakaszok, sokat lehet így pihenni, valamint esélyt kapok a felhalmozott hátrány ledolgozására. Erről még eddig nem írtam, de 8 nap alatt sikerült összehozni egy 2 napos lemaradást, amiben kétszer fél nap rossz idő és kétszer fél nap technikai probléma a ludas elsősorban. Este 6-kor még csak 25 km-nél jártam, így nagy elánnal kezdtem meg a lejtőzést.

Sorra repültek el a falvak, jelentek meg majd tűntek el a hegyóriások, a fenyőillat elpárolgott, én pedig Sondrio, majd a Comói-tó felé száguldoztam. 800 méter alá érve rekkenő hőség csapott arcon, mintha szaunába érkeztem volna.. Sajnos a svájci-olasz váltás nemcsak a hőmérsékletben, hanem az utak minőségén és a falvak tisztaságán is látszott. A hőségre reagálva felkaptam 3 liter folyadékot egy Lidl-ben, majd folytattam a gurulást a naplementében, még sötétedés után sem álltam meg. Éreztem a lendületet, bár a lejtő meredeksége sokat csökkent - már tekerni is kellett a tempóért... :) Este 10 és 11 között ünnepeltem az idei 500. kilométert, majd a telefonom LED lámpájával kutattam sátorhelyet egy sötétbe burkolózó útelágazás mellett. Több lugasba benéztem, ám végül egy rét tövében dobtam fel a sátrat, nem messze az országúttól. Nem jutott erőm már beszámolót írni, sokáig nem kellett altatni. Következő napokban irány a tavak vidéke, majd utána jönnek a svájci hegyek!

103 km
5 óra 30 perc
19 km/h átlag
65 km/h max