9 körül ébredtem a mezőn, kicsit fáradtan, de annál nagyobb lelkesedéssel. Igyekezve a tavakhoz 10 órakor már folytattam is a lejtőzést a Comói-tó felé, Lugano a 75. kilométernél várt rám, késő délután terveztem odaérni. Ismét csodálatos idő fogadott, már délelőtt nagy melegben tekertem. Egy Lidl-ben felmartam a szokásos kétszer 1,5 liter ásványvizemet, egy kis kóla és pizza kíséretében. A várva várt tó északi csücskében jó sokat forgolódtam a kereszteződésekben a sztrádák között, mire rátaláltam a tó nyugati partján vezető útra dél körül.
A part elérését egy jóízű ebéddel ünnepeltem. Rekkenő hőség kerekedett délutánra, az egyik kijelzőn 36 fokot láttam, a hűtött vizeim ilyenkor hamar megbuggyannak. Szeretem az olasz bringásokat, mindegyik rendre köszön egy jól irányzott "Ciao"-val. Egy versenybringás fazon mellém érve, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, átnyújtotta a kulacsát egy "Aqua?!" felkiáltással! Jól esett a hideg folyadék, nem győztem megköszönni.
A meleget tovább enyhítve csobbantam is a tóban egy nagyot, kb. fél órát úszkáltam a kellemes vízben. Egy francia pasas érdeklődött az agydinamós kerekem működéséről, így egy kis fizika óra keretében mutattam meg neki az USB átalakítós fekete dobozt. Ezenkívül elmeséltem neki az útvonalam, lelkes amatőr kiejtéssel felsoroltam a tervezett francia hágók neveit, és megmutattam a szintkülönbségeket jelző grafikonomat is. A rácsodálkozáson és mosolygáson kívül a rövid és tömör reakció a következő volt: "You are crazy!" (fordítás: "Őrült vagy!").
Délután 2 felé értem Menaggio városába, ahova a 2010-es túrám során kompoztam át, innen 150 km korábbról ismerős terep következett. Igen magasra kellett felmászni ezután, a Lugano felé vezető út kedvéért átbuktam a tó mellett fekvő hegyecskén. Búcsúzóul még visszatekintettem a pompás tóvidékre, ahol szép villák között, kertek alatt és felett, alagutakban és kikötők mentén hullámvasutaztam. Felfelé menet már a sokadik vízvételezést követtem el, ezen a napon vagy 7-8 liter lecsúszott. Sajnos aranyáron (1 eurókért) jutottam hozzá a fél literes hűsölésekhez, vasárnap csak a bárok voltak nyitva, benzinkút sem akadt. A víz mellett toltam jégkrémeket is, valamint egy pár napja vásárolt, táblányi olvadt Milka csokit is összekanalaztam. A lejtőzést követően újabb tavakba botlottam, majd hosszas alagutas, szerpentines, sziklahasadékos tekergés után fél 5-kor ereszkedtem le Lugano kikötőjébe.
A part elérését egy jóízű ebéddel ünnepeltem. Rekkenő hőség kerekedett délutánra, az egyik kijelzőn 36 fokot láttam, a hűtött vizeim ilyenkor hamar megbuggyannak. Szeretem az olasz bringásokat, mindegyik rendre köszön egy jól irányzott "Ciao"-val. Egy versenybringás fazon mellém érve, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, átnyújtotta a kulacsát egy "Aqua?!" felkiáltással! Jól esett a hideg folyadék, nem győztem megköszönni.
A meleget tovább enyhítve csobbantam is a tóban egy nagyot, kb. fél órát úszkáltam a kellemes vízben. Egy francia pasas érdeklődött az agydinamós kerekem működéséről, így egy kis fizika óra keretében mutattam meg neki az USB átalakítós fekete dobozt. Ezenkívül elmeséltem neki az útvonalam, lelkes amatőr kiejtéssel felsoroltam a tervezett francia hágók neveit, és megmutattam a szintkülönbségeket jelző grafikonomat is. A rácsodálkozáson és mosolygáson kívül a rövid és tömör reakció a következő volt: "You are crazy!" (fordítás: "Őrült vagy!").
A város egy igazi riviéra, elnyújtott, öblös partvidékével, jachtokkal, hangulatos sétálóutcákkal, pálmafákkal és persze rengeteg turistával. A szokásos fotós kitérők után következett az általam csak Luganói-körnek nevezett félsziget körbetekerése, ami a parton sokkal egyszerűbb és gyorsabb (no és persze szebb), mint felmászni a hegyekbe. A körút során nyugodt és csendes hangulatot árasztottak a kiürült kikötők, elhagyatott villák és a tükörsima tó, miközben a lassan lemenő nap mindent narancssárga színűre festett.
Lugano tóvidékének elhagyása után Monteggio felé kanyarodtam, ahol 2010-ben már kitapasztalt, hangulatos kis kemping felé vettem az irányt. Kis eltévedéssel, este 8 után nem sokkal kanyarodtam be a recepcióra. Az akkor bormámoros bácsi ugyanolyan jókedvűen fogadott mint 3 éve... örült is nekem, amikor bevallottam, hogy visszatérő vendég vagyok. Hazatelefonálás, forró zuhany és elmaradt beszámolóírások után éjfélkor hunytam le a szemem. Azért ilyen későn, mert közben kiderítettem, hogy másnap egész nap szakadni fog az eső egy masszív vihar miatt. Kötelezően választandó pihenőnap következik... a svájci hegyek még várhatnak egy kicsit.
112 km
5 óra 58 perc
19 km/h átlag
48 km/h max
