2015. júl. 23.

12. nap: Az elvetemült Simplon-hágó

Még hétfő este eldöntöttem, hogy szerdán ellátogatok Zermatt városába, és felliftezem a Matterhorn (4478 méter) lábáig, valamint felnézek a Kleine Matterhorn csúcsra is (3883 méter) sífelvonóval. A műveletet Brig városából vonattal terveztem véghezvinni, ettől még 70 kilométer és egy óriási hegycsúcs, a Simplon-hágó (2005 méter) választott el. Zermatt bűvöletében izgatottan kezdtem a napot. Reggel korán keltem, ugyanis elmaradásban voltam a beszámolókészítéssel, két nap történetét írtam meg a bozótban. 10 körül nagy nehezen feltoltam a szekeret az országútra, majd begurultam Domodossola városába, ismételten tűző napsütésben. Az elmaradhatatlan sajtburger és wifi kombináció után következhetett a hegymenet.


Először azt hittem, hogy rosszul látok, Simplonpass = 37 km. Sajnos jól láttam, ez a valaha megmászott leghoszabb emelkedőnek ígérkezett, több mint 1800 méter szintemelkedéssel. Egyből fejest is ugrottam a lecsóba, irdatlan kaptatók következtek. Szerencsére gyorsan kisimult az út, közel 20 kilométert tehettem meg enyhe-közepes meredekségen az elhagyatott vidéken, a nagy hegyek még messze figyeltek. Közben kutyameleg lett, forrón sütött a nap, le kellett vennem a felsőmet, ugyanis facsarni lehetett belőle a vizet - ilyet még nem pipáltam. Közel 6 liter folyadékot ittam meg ezen a napon. Szenzációs helyekre menekültem a trópusi idő elől: egy hűs kőépületben ebédeltem egy véletlenszerűen előbukkanó pályaudvaron, az olasz-svájci határon pedig az átkelőhely  légkondis épületében fosztogattam az automatát hideg vízzel és csokival. Kisvártatva átalakult a táj, böhöm sziklás hegyek jelengek meg, bivaly meredekké váltak a szerpentinek, megszaporodtak a hajtűkanyarok és az elnyújtott alagutak.




Nagyon sok kamion járt erre, behúztam fülem-karom-lábam, miközben elrongyoltak mellettem. Egyes alagutakban a járdán tapadtam a falhoz vagy az ablakokhoz. A kimerítő mászás során számos alkalommal álltam meg enni, inni, levegőt venni, mígnem koraeste, 5 és 6 között ráfordultam az utolsó 10 kilométerre, lehetett még fokozni a meredekséget. Itt már sejtettem, hogy későn érek majd fel a csúcsra, hát még le a völgybe. A masszív mászásnak mindig meglesz a gyümölcse, az utolsó fennsíkra kanyarodva varázslatos havasok kocogtatták meg a vállamat a puhasárga koraesti fényekben. A 2005 méteres Simplon-hágót 7 és 8 között értem el, majd lezakatoltam a völgybe, miközben a lemenő nap az elsuhanó fenyvesek között kacsintgatott.





Egy zömök viadukt is segítette a tovahaladásomat, fél 10 felé érkeztem meg Brig városába, Svájcba, ezen belül is a pályaudvarra. Kinéztem a vonatomat Zermattba, 5:52-kor indul majd, 7:13-ra ér oda. Azért ilyen korán utazom, mert délután hidegfront érkezik. A Google segítségével elnavigáltam a kempingbe, ahova - mintha haza érkeztem volna - a hátsóajtón osontam be. Mindössze 13 euróba került a lakhatás, még áramot is csapolhattam. Ezután váratlan dolog történt, leejtettem a telefonom a fürdőben, tönkrement a kijelző egy jelentős része, de még pont lehettet használni, legalábbis egy ideig... Felocsúdva a veszteségből gyorsan lefeküdtem aludni, következő nap ötkor kelek, irány Zermatt!!!

70 km
5 óra 21 perc
13,1 km/h átlag
73,7 km/h maximum